Megérkeztek az új gumik, irány az Allee bevásárlóközpontban lévő kedvenc gumisom, ahol olyan szakember dolgozik, akinek szívügye az autó. És ez volt a szerencsém.
A kocsi pillanatok alatt a levegőbe emelkedett és lekerültek a kerekek, így volt alkalmam meggyőződni a futómű mondhatni újszerű állapotáról.
Íme a hátsó traktus - egy faék egyszerűségével :)
És a betegeskedő, pontosabban gyógyulni csak lassan óhajtó első (lekopogom, egyre jobb egyébként).
No és ekkor jött a kellemetlen meglepetés. A felújítottként megvásárolt 4 db. gyári Fiat 127 (Mk1) lemezfelnim olyan borzalmas állapotban volt, hogy a gumis szakember nem tudta vállalni a felelősséget a felszereléséért. Azt mondta, csak akkor vállalja, ha garantálom, hogy az autót nem fogom használni, csak nézegetem. Hát többnyire valóban csak nézegetem, de ha már megvan, szeretném (és szeretem) használni is. Helyenként országúton is, bár egyelőre csak kisebb távokon, lásd pl. a már említett biatorbágyi kiruccanást.
Úgyhogy a régi, Lacitól vett (bontott autóról származó) felnikre mentek fel az új gumik (meg hát a tömlő is), és most fel van adva a lecke: álljak át tömlőt nem igénylő Panda-felnire és mondjak le örökre a króm dísztárcsákról, vagy próbáljak normális állapotú, rendeltetésszerű használatra alkalmas, eredeti 127-es felniket szerezni. Egyelőre utóbbi megoldást szeretném választani, egyre múló reménnyel, de könnyen lehet, hogy előbbi lesz a vége.
