Új rossz szokásom, hogy munkakezdés előtt - akár volt főnököm a Népszabadságot - mindig "átlapozom" az ebay-t. Van vagy húsz mentett keresésem, az egyik persze a SEAT 133. Soha semmi érdekes nem szokott lenni, illetve ami van (lásd az előző bejegyzésben említett amerikai gumiszőnyeg-garnitúra), arról hamar kiderül, hogy igazából nincs is (sorry but this item is currently unavailable).
Erre most február végén mi történik? Feltűnik három darab NOS (new old stock, azaz régi raktárkészletből megmaradt, használatlan) első lökhárító.
Ízlelgessük picit:
PARAGOLPES
DELANTERO
És az ára: 70 EUR. Még egyszer mondom: hetven euró. Huszonegyezer forint, kompletten, nem újrakrómozva, hanem újonnan! Elképesztő! Naná, hogy azonnal megy az üzenet egyrészt Piros-133 Lacinak, hogy nem szeretne-e egy ilyet, mert ugye ha ketten rendelünk egy csomagban, akkor 44 EUR a posta, külön-külön meg 36, szóval azért sokkal jobban megéri egyben. Másrészt meg a spanyol eladónak, hogy jól értjük-e, hogy tudja egyben küldeni és tényleg 44 EUR-e úgy.
A válasz minden kérdésre: igen!
Laci felesége másnap átutalja a pénzt a PayPallal összekötött bankkártyás számlámra, én pedig lecsapok két darabot és már fizetek is.
Az eladó február 24-én postára adja. Innentől izgulás, de a spanyol futárszolgálat nyomkövető szolgáltatásán folyamatosan értesülök a csomag hollétéről. Szépen halad Magyarország felé...
2017. március 2.
Ééééésssssss... a csomag megérkezik!
Zsírpapírba csomagolva, ahogy kell. Csak a szélét bontom fel, hogy - mielőtt leadom az 5*-os értékelést az ebay-en - meggyőződjem róla, hogy az áru sértetlen. Mit sértetlen? Kifogástalan! Gyönyörű! Egy magyarországi krómozás, hát mit mondjak, feléért? Harmadáért?
Innentől persze már semmit nem várok, csak a hétvégét, nyugodt 1-2 órát, amit Apósom garázsában tölthetek. És elérkezik ez a nap is...
2017. március 5.
Az autót pillanatok alatt megszabadítom a régi, kettévágott, bár kétségtelenül gyönyörűen újrakrómozott lökhárítójától.
És máris a finnországi roncsderbis FIAT 133-asokra emlékeztet :)
Na jó, picit azért jobb. De legyen SOKKAL jobb. Felszerelem hát a csodálatos új lökhárítót. A látvánnyal, ami elém tárul, egész egyszerűen nem lehet betelni:
Csak hát van egy kis gond. A rendszámtábla-tartónak szánt lyukak nem elöl, hanem alul vannak. Márpedig én biztos nem fogom átfúrni ezt a gyönyörű darabot. Némi meddő ötletelés után felslattyogok Apósomhoz a lakásba és megkérdezem, nincs-e véletlenül valami hajlított fémlemeze, L-alakú, mondjuk olyan, amilyenre polcokat szoktak szerelni. Milyen választ vár erre az ember egy nyugalmazott minisztériumi főtanácsostól, aki amúgy közgazdász doktor? Hát biztos nem azt, hogy "na várj egy kicsit"...
Éppen volt otthon egy kis zacskónyi ilyen L-alakú alumíniumidom a közeli Praktikerből. Hogy miért? Idézem: "a szőlőtőkéhez vettem". A szőlőtőkéhez... Megmondom őszintén, nem mentem bele abba, hogy miért kell ilyesmi egy szőlőtőkéhez, mert már önmagában az is egy külön bejegyzés, sőt egy külön, Apósomról szóló internetes oldal témája lehet, hogy mit keres a szőlőtőke egy budai társasház kertjében. Apósom vidéki "gyerek", egy kis nógrádi faluban született, a kisujjában van a növénytermesztés. Szinte bizonyosan neki van a legfinomabb paradicsoma a XI. kerületben. No meg szőlője. Meg hagymája. Meg uborkája. Meg paprikája.
Innen már minden ment, mint a karikacsapás, merthogy megfelelő csavarok is épp voltak otthon persze. A nagy mű elkészült - a gép forog (ezt még nem próbáltam, mert olyan ronda esőben, mint amilyen ma volt, nem állok ki vele a garázsból), az alkotó pihen (blogbejegyzést ír).
