A fehér is megérkezett!

Örömmel jelentem, hogy megérkezett Spanyolországból a másik 1:43 méretarányú (Ixo/Altaya) SEAT 133-as modellautó is, a fehér változat.

Elvileg ez egy Lujo vagy Especial L (133 L), ami látszik a felniken, az oldalsó díszléceken és a kisautó elején a szürke műanyagbetéten is.

Ami viszont több, mint érdekes: a hátuljáról lefelejtették a "dekor" betétet. No és a lökhárítók is a sima 133-as modellből származnak. A modellautó tehát szép, de korántsem tökéletes.

Mindenesetre azért jól mutatnak így együtt, egymás mellett. Így teljes a kollekció!

Dísztárcsák

2014. április 4-én a Racing Bazáron találtam 4 db., elfogadható állapotúnak látszó Fiat 850-es dísztárcsát, nagyon korrekt áron (4000 Ft/garnitúra), amit azonnal meg is vásároltam.

Az eladó nagyon kedves volt és a következő hétfőn postára is adta őket. Szerdán meg is érkeztek az irodánkba (mindig azt adom meg postacímként, mert ott mindig van valaki, aki átvegye a küldeményeimet akkor is, ha én épp nem vagyok bent).

Rendben meg is érkeztek a felnikupakok, amelyeket gondosan lepucoltam. A négyből egy majdnem tökéletes lett, másik kettő is egész jó, csak egy van átrozsdásodva, de átmenetileg még az is megfelel a célnak. Azazhogy csak megfelelne, mert sajnos arra a felnire, ami nekem van, nem lehet őket felpattintani.

Úgyhogy most eredeti 850-es felnikre vadászom, de egyelőre csak egy vaterás hirdetés jön mindig elő keresésre, elég reménytelennek tűnő állapotú kerekekkel. Azt hiszem, ezt kihagyom.

Az április 12-ei Bogárrajzáson a biatorbágyi Premier Outlets Centerben volt kint egy gyönyörű Fiat 850 Spider. Az ő kereke van a fenti képen - na, valami ilyesmit szeretnék én is...

Persze magát az autót is elfogadnám. De a 133-ast azért nem adnám oda még érte sem! ;)

Lökhárító

Krómozás ügyben az index.hu veteránautós fórumából kaptam meg Gábor elérhetőségét. Már nem tudom, kitől, de úgy emlékszem, Zolitól (Pizo). Ezúton is nagyon köszönöm!

Többszöri egyeztetés után végül 2014. március 8-án jött el a nagy nap, amikor leszereltem az első lökhárítót és elvittem Gábor édesapjához. Szerencsére - valószínűleg már egy korábbi javítás miatt - eleve két darabból volt összeillesztve a lökös. Ez azért jött most nagyon jól, mert egészben nem tudták volna lekrómozni.

A Gábor által küldött fotókból az is kiderült, hogy a javítás nem volt túl szép munka. A "kályhaezüst" alatt vastagon állt a kitt. A lökhárító egyes részein a csiszolás után alig maradt anyag, egy helyen rá is kellett hegeszteni.

A munka két hétig tartott. A legjobb idei tréfaként április 1-jén csörgött a telefonom: elkészült a "cucc". Gábor volt olyan kedves, hogy házhoz hozta a készterméket. Nem győzött szabadkozni, hogy itt és ott picit hullámos maradt, és hogy ennél nem tudott többet kihozni belőle. Én pedig csak ájuldoztam.

Az, hogy gyönyörű, nem kifejezés. Csodálatos lett. Soha életemben ilyen szépet nem láttam, de legalábbis nem tartottam még a kezemben. Alig vártam, hogy legyen végre hétvégén egy kicsi időm és össze tudjam illeszteni, felszerelve egy szép "krómos" rendszámtábla-tartót is, amely az illesztés helyét takarja jótékonyan. Előtte persze a lökhárító belső felét - Gábor instrukciói szerint - vastagon, három rétegben lefestettem fehér, majd ezüst színű Hammerite festékkel. Remélem, kellő védelmet nyújt majd neki.

Nem maradt más hátra, mint visszaszerelni a két részből összerakott gyönyörű "új" krómlökhárítót a kiskocsira. Csakhogy ő közben újabb kényszerű kirándulást tett Alexéknél az Alfáriumban, mert még mindig gyengélkedett az első futóműve - pontosabban erősködött, mert alig lehetett tekerni a kormányt.

Szerencsére április 10-ére elkészült, én pedig még aznap este felraktam rá a lökhárítót. Álomszerű lett. Már csak 4 db. szép dísztárcsa hiányzik a teljes krómőrülethez...