Lökhárító

Krómozás ügyben az index.hu veteránautós fórumából kaptam meg Gábor elérhetőségét. Már nem tudom, kitől, de úgy emlékszem, Zolitól (Pizo). Ezúton is nagyon köszönöm!

Többszöri egyeztetés után végül 2014. március 8-án jött el a nagy nap, amikor leszereltem az első lökhárítót és elvittem Gábor édesapjához. Szerencsére - valószínűleg már egy korábbi javítás miatt - eleve két darabból volt összeillesztve a lökös. Ez azért jött most nagyon jól, mert egészben nem tudták volna lekrómozni.

A Gábor által küldött fotókból az is kiderült, hogy a javítás nem volt túl szép munka. A "kályhaezüst" alatt vastagon állt a kitt. A lökhárító egyes részein a csiszolás után alig maradt anyag, egy helyen rá is kellett hegeszteni.

A munka két hétig tartott. A legjobb idei tréfaként április 1-jén csörgött a telefonom: elkészült a "cucc". Gábor volt olyan kedves, hogy házhoz hozta a készterméket. Nem győzött szabadkozni, hogy itt és ott picit hullámos maradt, és hogy ennél nem tudott többet kihozni belőle. Én pedig csak ájuldoztam.

Az, hogy gyönyörű, nem kifejezés. Csodálatos lett. Soha életemben ilyen szépet nem láttam, de legalábbis nem tartottam még a kezemben. Alig vártam, hogy legyen végre hétvégén egy kicsi időm és össze tudjam illeszteni, felszerelve egy szép "krómos" rendszámtábla-tartót is, amely az illesztés helyét takarja jótékonyan. Előtte persze a lökhárító belső felét - Gábor instrukciói szerint - vastagon, három rétegben lefestettem fehér, majd ezüst színű Hammerite festékkel. Remélem, kellő védelmet nyújt majd neki.

Nem maradt más hátra, mint visszaszerelni a két részből összerakott gyönyörű "új" krómlökhárítót a kiskocsira. Csakhogy ő közben újabb kényszerű kirándulást tett Alexéknél az Alfáriumban, mert még mindig gyengélkedett az első futóműve - pontosabban erősködött, mert alig lehetett tekerni a kormányt.

Szerencsére április 10-ére elkészült, én pedig még aznap este felraktam rá a lökhárítót. Álomszerű lett. Már csak 4 db. szép dísztárcsa hiányzik a teljes krómőrülethez...