Bár eredeti tervem, hogy a 133-assal menjek a helyszínre, sajnos (az előző bejegyzésben olvasható okok miatt) meghiúsult, végül is nem bántam meg, hogy kilátogattam a Retropartyzánok kiállításra. Szombaton Öcsémmel, aki egy gyönyörű Zaporozsec 968M tulajdonosa (bár idén nem volt kiállító), vasárnap pedig egyedül.
Természetesen a régi szocialista blokk szinte valamennyi ismert autócsodája jelen volt - a következő képek azonban, a blog témájához hűen, a Fiatokat és a Fiathoz kapcsolódó típusok képviselőit mutatják be.
Már az - idén nem a Csepel Művek, hanem az Orion-park területén lévő - csarnok bejáratánál éreztem, hogy jó helyen járok, hiszen egy élénksárga 500-as és egy sportos külsejű 127-es fogadott. Ha két ilyen gyönyörűség a csarnokon kívül rekedt, akkor milyenek lehetnek a kiállított autók?
Elsőként természetesen a polskis ismerősöket kerestem meg. Gyula barátom autóját nem lehetett már a távolból nem felismerni: szépséges égszínkék színe és ízlésesen vagány optikai tuningja miatt minden hasonló kiállítás ékköve ez a kiskocsi:
A tulajdonossal sajnos első nap nem sikerült összefutnom, mert épp egy autót szerelt valahol a környéken (magára hagyva a kis azzurrót a csarnokban), de másnap már találkoztunk. Vettem is tőle egy régi kormánykereket, amelyet sajnos nem tudtam beszerelni a 133-asba az eltérő "ricni" miatt, ő pedig volt olyan rendes, hogy visszavásárolta, pedig az én elhamarkodottságom okozta a téves vásárlást. Ezúton is nagyon köszönöm ezt a hihetetlen korrektséget!
Az ő munkáját dicséri egyébként a kiállítás egyetlen OT-s Kispolákja, amely azért is különösen kedves volt számomra, mert Édesanyámnak öt évig volt ugyanilyen színű és hasonló évjáratú, még krómlökhárítós és bovdennel indítós (ahogy mi hívtuk: "berúgós") 126p-je. Anyukám kényszerűségből, egy sokkal újabb (már kulccsal indítható, általunk párezer kilométerrel az első tulajtól vett) Kispolski helyett vásárolta a rendszáma (DBL) alapján a családban tréfásan csak Debellának nevezett narancsszínűt, ugyanis egyetemista koromban egész egyszerűen "lenyúltam" a bézs színű, 1990-es évjáratú másikat. Annak DCM volt a rendszáma és 1996-ban Debrecenbe került. Máig sajnálom, hogy eladtuk. (A narancs 2001-ig "húzta", amikor egy Daihatsu Cuorének adta át a helyét.)
A Polskik után jöjjön a Klasszikus Olasz Autók Egyesületének standja, ahol megpróbáltunk szóba elegyedni egy úrral, a 133-ast emlegetve, de ő annyira bele volt merülve valami régi prospektusba, hogy ránk sem hederített. Sebaj: innen üzenem, hogy van egy 133-asom és az ő egyesületük matricája van a szélvédőmön az egyik ex-tulaj, András örökségeként.
Nehéz eldönteni, hogy az előző képen látható 850-es vagy ez a sárga 127-es állt közelebb a szívemhez, már csak azért is, mert ugye e kettő inspirálta leginkább (a 126-os mellett) a spanyolokat akkor, amikor a SEAT valamelyik eldugott mérnöki irodájában megalkották az érthetetlen módon 133-asnak nevezett modell terveit.
Persze a nagyok, a 125-ös és 125p (azaz Nagypolski) is nagyon tetszettek. Két igazán szép példányt állított ki az Egyesület a sárga 127-es és egy zöld színű (másik) 850-es közé.
Természetesen az 500-asok sem hiányozhattak. Mindkét kékség elképesztően szép - a közelebbi egy viszonylag új sorszámú OT-s rendszámmal jelzi a friss restaurálás amúgy is letagadhatatlan tényét.
Ha Nuova Cinquecento, akkor osztrák testvérünk, a Steyr Puch sem maradhatott ki. Ezt a márkát is egy OT-s példány képviselte, fenomenális állapotban.
128-ast sajnos nem láttam, a jugoszláv szekcióban azonban kint volt egy nagy és egy kis Zastava. Utóbbit jól ismertem már, sőt ültem is benne - talán nem árulok el állam-, szolgálati vagy hadititkot, ha elmondom, hogy 504Laci volt a kiállítója.
Hát ez meg micsoda? - tehetik fel most sokan a kérdést. Kérem szépen, ez egy Zaporozsec ZAZ 965, amelyet egyenesen Ukrajnából hozott be a tulajdonosa, és a szóbeszéd szerint valami elképesztő összegért - maradjunk abban, hogy sokmillióért - restauráltatott. A számla azért volt ilyen magas, mert ehhez bizony alkatrészt beszerezni már nem lehetséges, szinte mindent egyedileg újra le kell gyártatni.
És hogy jön ez ide? - hát úgy, hogy az autó elejét a Fiatról koppintották a szovjet tervezők. Lényegében a B-oszlopig az összetéveszthetőségig hasonlít a Zastava 750 (és a SEAT 600) alapját is adó 600-as Fiatra, csak a hátulja más egy kicsit. Az igényesen restaurált kisautó méltán kapott muzeális minősítést és viseli büszkén, Magyarországon e típus egyetlen képviselőjeként az OT-s rendszámot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése