Kárpitozás

Az egyik első bejegyzésemben már írtam, hogy mindenképp szerettem volna a valamelyik előző tulajdonos által utólag készíttetett szürke huzat alatt borzalmas állapotban talált ülésekkel is kezdeni valamit. Lacival is konzultáltam az ügyben, de sajnos a bontott 133L ülései már nem voltak meg, így azt ajánlotta, hogy próbáljak Kispolski-üléseket szerezni bele.

Végül is egy Krisztián nevű srác (a Fiat 126 Shopping facebook-csoport "atyja") és Niki nevű barátnője segítségével sikerült két, szakadásmentes fekete műbőr kárpitú ülésre szert tennem. Ezúton is nagyon köszönöm! Az üléseket a magam szerény, házilagos eszközeivel (rozsdaátalakító folyadék és mattfekete festékspray) rendbe is hoztam - mint kiderült, hiába. Sajnos ugyanis nem teljesen azonosak a sínjei, így nem tudtam őket az én régi 133-as üléseim helyére berakni.

Nem maradt más hátra, mint az átkárpitozás. A fenti képen baloldalt látható a régi 133-as ülés, amelyről lefejtettem a valószínűtlenül pocsék állapotú gyári fekete műbőr kárpitot (egyes cafatjai a kép bal szélén, az Alex-féle 127-es felnik előtt láthatóak, legyen belőlük elég ennyi...), jobboldalt pedig az egyik 126-os donorülés, amelynek az alsó részéről már szintén leszedtem a csíkos mintázatú fekete műbőrt.

Itt már a támla kárpitja sincs a 126-os ülésen. Jól látható, hogy a lengyelek "spóroltak" a szivaccsal: míg a spanyol ülésnek a teljes támlája szivacsos, a lengyel támlán csak körben található egy szivacsból készült keret. (Megjegyzem, a célnak így is tökéletesen megfelelt.)

Először a támlát húztam át. Meg kell mondjam, igen kemény munka volt - ennek ellenére sokallom a munkáért azt a 40000 Ft-ot, amit az általam egy internetes hirdetés alapján felkeresett kárpitos kért volna érte ülésenként (igaz, vadiúj, méretre szabott kárpitanyaggal).

Az alsó rész átkárpitozása már könnyebben ment. A támlánál ráadásul azonos helyen vannak a tüskék, mint a 126-osnál, így még változtatni sem kellett a 126-os műbőrjén. Az elülső részen át kellett négy ponton lyukasztani, de összességében ott is szépen illeszkedett.

Azt, hogy az egyik Kispolski-ülés szétszedése közben előkerült ez a szép csavarkulcs, megfeszített csütörtök éjszakai munkám jutalmának tekintem.

A vezető oldali ülés támláján végül megtartottam a gyári, 133-as kárpitot. Egyrészt, mert teljesen szakadásmentes, szép állapotú, másrészt hogy ha egyszer mégis a profi kárpitozás mellett döntök, akkor legyen hozzá minta (ellentétben a hátsó ülésekkel és az első ülések alsó részeivel, a támlán van két függőleges csík, azaz nem teljesen sima, mintázatlan a felülete).

Jut eszembe, a hátsó üléshez szerencsére nem kellett hozzányúlnom. Tartok tőle, itt akadályba ütköztem volna, mert sem a méret, sem a forma nem azonos a 126-oséval. Az alsó részen lévő apró lyuk kivételével szerencsémre sértetlen a gyári kárpit, emellett az anyag is elég jó állapotú, közel nincs annyira elvetemedve, kiszáradva, mint amennyire az elképzelhetetlenül borzalmas első üléseké volt. Azért persze vigyázni kell rá: le lesz takarva, mielőtt a kislányaim ráülnének.