2014. július 5-én szombaton szép, napsütéses idő volt. Gondoltam, itt az idő, megyek egy kört a 133-assal. Indítózás után igen fura dolog történt: mintha nem akart volna működni a szívató. Pedig kihúztam (behúztam - attól függ, honnan nézzük). Lépten-nyomon lefulladt az autó. Mi történhetett... hát nem más, minthogy nem a szívatóbowdent húztam ki, hanem csak a fogantyúját. Egy kb. 10 centis szakasz után ugyanis elszakadt - pontosabban nem elszakadt, hanem eltört a fém.
Mit tehet ilyenkor az ember? Ír 504Lacinak, Magyarország egyszemélyes (nekem köszönhetően egyre komolyabb áruhiánnyal küszködő) FIAT/SEAT 133 alkatrész-forrásának. Nincs-e véletlenül meg valahol a műhelyben vagy a padlás egyik eldugott polcán a szétbontott piros 133L szívatóbowdenje... Legkedvesebb (egyben egyetlen) donorautóm most sem hagyott cserben. Laci azonnal válaszolt: megtalálta!
Egyben azt is megkérdezte, nem érdekelnének-e a hátsó lámpák, mert azok is előkerültek. Elnézve a spanyol hirdetési oldalak árait (20-30 EUR + postaköltség), Laci mindig tud olyan összeget mondani, hogy rávágjam, dehogynem. Úgyhogy ezeket is megvettem, csak jók lesznek valamire felkiáltással.
Persze a szakadt bowden miatt ismét az Alfarium segítségét kértem, de Pétertől megtudtam, hogy átmenetileg zárva vannak, mert egy németországi alfás restauráló műhelyben segítenek egy Alfa Romeo Giulia historikus raliautó helyreállításában. Úgyhogy augusztus elején jelentkezzem...
Közben Péter megmutatta a műfogást, hogyan lehet a motorházban "megnyitni a benzincsapot", arra pedig közösen jöttünk rá, hogy a leszakadt szívatócsonkkal én magam is vissza tudom az utastérből gyömködni, ha már felmelegedett a motor. Augusztus 9-én el is mentem egy kis dunaparti "sétára" a kiskocsival...
Visszafelé egyszerre romlott el az ablaktörlő és az index - Franco Tábornok Bosszújában most sem kellett csalódnom. Ő a négy keréken guruló Murphy-törvény, gyakorlatilag bármi bármikor el tud benne romlani. Minden tiszteletem azoké a spanyol családoké, akik ezt a hetvenes években főállásban bevállalták!
Egy (természetesen egy másik autó segítségével végrehajtott) családi nyaralás után felhívtam Alexet és egyeztettünk egy időpontot, már augusztus 20-a utánra. Szeptember elejére el is készült az autó (a szívatóbowden cseréje mellett elhárították az említett elektromos hibákat - Alex ezeket csak elektromos káosznak nevezi, ez esetben két kábel volt átégve -, állításuk szerint nem sikerült megjavítaniuk a hűtővíz hőfokmérőjét, úgyhogy az magától javult meg /??/, valamint kaptam 5 db. felújított /homokfúvott, szinterezett/ 127-es felnit is, amelyek közül három egész szépen sikerült, egy elfogadható, egy pedig kuka).
Mindeközben én sem voltam tétlen. Még valamikor július végén szétszedtem és felpolíroztam a Lacitól kapott enyhén matt, de egyébként kifogástalan állapotú hátsó lámpákat. (A képen is látható, hogy ezek csak nagyon távolról, nagyon felületesen szemlélve emlékeztetnek a 126-os /Kispolski/ hátsó lámpáira - de erről a különbségről /is/ volt már szó egy korábbi bejegyzésben.)
Mivel nagyon szépek lettek, elhatároztam, hogy kicserélem az enyémeket a felpolírozott 504Laci-félékre. A munkára végül a 2014. szeptember 20-ai hétvégén tudtam időt szakítani. Hogy miért szántam rá magam a cserére? Azért, mert valami a kezdetekről nem stimmelt az enyémekkel...
Nem tudtam pontosan, mi a gond, mivel nem volt összehasonlítási alapom (az általam élőben megtekintett narancspiros autón már 126-osra cserélték őket - lásd fent). Azt láttam csak a neten elérhető különféle fotókon, hogy az én hátsó lámpáim, bár 133-ashoz valók, mintha mégsem teljesen ugyanúgy néznének ki, mint a gyári lámpák.
Úgyhogy kiszereltem őket. A burákat leszedve megállapítottam, hogy azokat bizony átfestették. Valószínűleg valami áttetsző lakkréteg került rájuk, de lehet, hogy átlátszó lámpafesték (is). Hát emiatt volt olyan furcsa, opálosabb színük!
Emellett a belsejük is elég megdöbbentő látványt nyújtott: a lámpatest megkopott fényét háztartási alufóliával pótolta valamelyik kedves - 504Lacit nem ismerő, Spanyolországból viszont lámpát rendelni nem kívánó (vagy csak simán spórolós) - elődöm...
Ilyesmit sem gyakran lát az ember. No de szerencsére most már ez a rémség is a múlté: a Laci-féle lámpák eredeti szépségükben pompáznak.
Újabb lépést tettünk tehát az elérhetetlen, a tökéletesség felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése