Színválaszték - UPDATE

Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam a FIAT / SEAT 133-as színválasztékával, próbálva kitalálni, hányféle színben forgalmazhatták az autót annak idején Európa különböző országaiban.

Úgy tűnik, a rejtély megoldódik, ugyanis a napokban az ebay-en ráakadtam egy korabeli(nek) és gyári(nak) tűnő brosúrára, amely kifejezetten a FIAT-ok színválasztékával foglalkozik.

Ez így néz ki:

Sajnos a fotó kissé elmosódott, de annyi jól kivehető azért belőle, hogy mindössze három színben volt kapható a 133-as - legalábbis azon európai piacokon, ahol FIAT márkajelzéssel forgalmazták (pl. Ausztria, Németország, Hollandia - csak az ismertebbeket említve):

• 190 Rot, azaz piros (olasz neve simán "rosso")

• 246 Tuff...gelb (sajnos a közepe nem olvasható), azaz a mi "giallo tufo"-nk, magyarul mondjuk tufasárga
  UPDATE: blogunk egyik kedves olvasója segített: 246 Tuffsteingelb!

• 328 Grün, azaz zöld (olaszul "verde muschio", tehát szó szerint mohazöld)

Persze ez így túl egyszerű lenne. Épp ma érkezett ugyanis Spanyolországból egy osztrák (!) prospektus (FIAT SEAT 133).

Ebben viszont szerepel egy kék(nek látszó) autó is, a Mehr Sicherheit (Még több biztonság), EuroNCAP-n edződött mai autós szemmel elég vicces címet viselő fejezetben.

Ezek szerint volt tufasárga (mint az enyém), piros (mint Lacié), valamint mohazöld és ... minden bizonnyal sötétkék és fehér is.

Kerékcsere, amiből a végén gumicsere lett

2016. június 18.

Megérkeztek az új gumik, irány az Allee bevásárlóközpontban lévő kedvenc gumisom, ahol olyan szakember dolgozik, akinek szívügye az autó. És ez volt a szerencsém.

A kocsi pillanatok alatt a levegőbe emelkedett és lekerültek a kerekek, így volt alkalmam meggyőződni a futómű mondhatni újszerű állapotáról.

Íme a hátsó traktus - egy faék egyszerűségével :)

És a betegeskedő, pontosabban gyógyulni csak lassan óhajtó első (lekopogom, egyre jobb egyébként).

No és ekkor jött a kellemetlen meglepetés. A felújítottként megvásárolt 4 db. gyári Fiat 127 (Mk1) lemezfelnim olyan borzalmas állapotban volt, hogy a gumis szakember nem tudta vállalni a felelősséget a felszereléséért. Azt mondta, csak akkor vállalja, ha garantálom, hogy az autót nem fogom használni, csak nézegetem. Hát többnyire valóban csak nézegetem, de ha már megvan, szeretném (és szeretem) használni is. Helyenként országúton is, bár egyelőre csak kisebb távokon, lásd pl. a már említett biatorbágyi kiruccanást.

Úgyhogy a régi, Lacitól vett (bontott autóról származó) felnikre mentek fel az új gumik (meg hát a tömlő is), és most fel van adva a lecke: álljak át tömlőt nem igénylő Panda-felnire és mondjak le örökre a króm dísztárcsákról, vagy próbáljak normális állapotú, rendeltetésszerű használatra alkalmas, eredeti 127-es felniket szerezni. Egyelőre utóbbi megoldást szeretném választani, egyre múló reménnyel, de könnyen lehet, hogy előbbi lesz a vége.

Oldtimer Premier - Biatorbágy, 2016. április 23.

2016. április 23.

Biatorbágyon, a Premier Outlet parkolójában idén is megrendezték a nagy sikerű Oldtimer Premier rendezvényt, amelyre - először - én is kimentem a kis Fiat/Seattal.

Az oda vezető út, hála az 504Laci által beépített új motornak, problémamentes, sőt kifejezetten kellemes volt. A "kiállítás" egyetlen Fiat 127-ese mellé sikerült leparkolnom, közel az alfásokhoz és egy nagyon szép, Zagato-építésű Maserati kabrióhoz (azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy veterán SEAT egyáltalán nem volt kint, így az olasz "vérvonalat" próbáltam erősíteni).

Mint a képen látható, egy aprócska "fejlesztésre" azért sor került a legutóbbi fotók óta: felkerültek az immár nem füstszínű, hanem valóban átlátszó első indexburák. Sajnos nem tudtam spanyol eredetikhez hozzájutni, a német ebay-en sikerült a beszerzés, borzasztó drágán. Olasz gyártmányok.

Az autót csak mérsékelt érdeklődés fogadta Biatorbágyon az OT-s autócsodák gyűrűjében, ami nem csoda, hiszen a kiállított autók túlnyomó része más dimenziót képviselt. Ezt a másik dimenziót leginkább az alábbi, a helyszínen készített képpel tudnám illusztrálni. Alighanem ennek a Mercinek még a visszapillantó tükre is nagyobb (anyagi) értéket képvisel, mint az én kis 133-asom - természetesen az eszmei (és főleg "előszereteti") érték már azért jobban összevethető.

Mégis volt értelme a részvételnek, mivel sikerült végre személyesen is találkoznom azzal a (másik) Lacival, aki a 2013 januárjában nem megvásárolt (másik, piros) 133-ast vette meg és újította fel. Sajnos nem hozta ki az autót, mivel még nem volt meg a műszaki vizsgája, így a két kocsi közös fotózása még várat magára.

Ezen, valamint a következő képen jól látható, hogy a 133-as nem Kispolski. A most következő fotón egyébként 504Laci Fiat 126 Bambino típusjelzésű autója látható, amelynek a hátulja az eredeti Goggomobil-erőforrás helyett már egy Steyr-Puch motort rejt.

Lacival is sikerült összefutnunk és pár szót váltanunk, sőt - hogy teljes legyen azok köre, akik eddig a segítségemre voltak a 133-as felújításában - az Alfarium restauráló műhely tulajdonosai, Alex és Péter is kint voltak. Alex egy Alfa 6-ossal, amelyet sajnos nem tudtam lefényképezni, mert addigra természetesen lemerült a telefonom, Péter pedig vajon mi mással is érkezhetett volna, mint a csodálatos Montreallal.

A rendezvény összességében nagyon érdekes volt, rengeteg igazán szép és különleges autót hoztak ki a tulajdonosok és restaurálók. Domináltak a német típusok, nagyon sok BMW és Mercedes volt kint, de az elfeledett angol márkák kedvelői is találtak kedvükre valót a parkoló szélén szerényen meghúzódó Austin Allegrótól az enyhén pinceszagú, múzeumi raktárból kimentett Triumphon keresztül a Mr. Bean-jelenetekből ismert háromkerekű Reliant Robinig, sőt - személyes kedvencemként - egy Nissan Cherry is érkezett, mindössze 30-valahányezer kilométerrel, valódi gyári állapotban.

Kevesen tudják, de a Cherry európai változata (Cherry Europe) azonos az Alfa Arnával - a két gyártó közötti együttműködést nem a világ legnagyobb autóipari sikertörténetei között tartják számon. A rossz nyelvek szerint, bár az eredeti cél az olasz dizájn és a japán megbízhatóság ötvözése lett volna, de picit mintha fordítva sült volna el a dolog. Több közös Alfa-Nissan projekt nem volt azóta sem.

Szóval, kellemes névnapi program volt György-nap "elő-délelőttjén", a hazaút viszont már nem volt felhőtlen, ugyanis a Budaörsi úton mindkét jobb oldali dísztárcsám leesett, ráadásul az egyiket nem is találtam meg, miután megálltam és elkezdtem keresni. Sajnos a melegben elengedett a kétoldalú ragasztószalag, így megerősödött bennem az elhatározás a kerékcsere iránt. (Szerencsére már megvan az a garnitúra 127-es lemezfelnim, amelyen gyárilag rajta vannak azok a kis kidudorodások, amelyekre rá lehet pattintani a krómkupakokat.)

De hogy legyen a nap végére némi öröm az ürömben: hosszas keresés után délután megtaláltam az út szélén a hiányzó, negyedik dísztárcsát. Sajnos valószínűleg áthajtottak rajta, mert a széle - mint fent látható - kicsit benyomódott, de valaki (talán egy arra sétáló gyalogos vagy egy kerékpáros) volt olyan kedves, hogy megállt és félrerakta nekem. Ezúton is nagyon szépen köszönöm!

Cikk az Origo.hu-n!

Miközben a 133-as Apósom kis garázsában (amelybe korábban az I-es Golfom alig fért be, mai autóval pedig próbálkozni sem érdemes) alussza az igazak álmát, az origo.hu-ra felkerült a Retromobilban tavaly megjelent teljes cikk, gyönyörű fotókkal:

Ilyen állat márpedig nincs - Fiat 133 teszt