Furcsa látvány fogadott a legnagyobb magyar használtautós hirdetési oldalon (hasznaltauto.hu): a FIAT márkán belül választható típusok legördülő menüjében - sok év, talán 2007 (?) óta először - volt egy különleges típusszám. A 133-as.
Elég rémisztő látványt nyújtott szegényke. Amúgy is olyan megszeppent ábrázata van a 133-asnak, de így, orrba nyomva még szomorkásabb volt. Mindenesetre úgy döntöttem, nem kisasszonykodom. Írtam veterános haveromnak, egyben kedves kollégámnak - nevezzük az egyszerűség kedvéért a továbbiakban Ricsinek, merthogy így hívják - egy e-mailt az alábbi szöveggel: "Holnap megveszem."
150 000 Ft-ért hirdették. Százötvenezer forint. Ötszáz euró. Aprópénz egy olyan autóért, ami gyakorlatilag nincs!
504Laci barátom - az index veteránautós fórum látogatói jól ismerik, de szerintem mindenki ismeri, aki veteránozik ebben az országban - csak ennyit írt (merthogy őt is "riasztottam", tudván, hogy pár éve elbontott egy hasonló autót, azaz bízva a segítségében): "Ennyiért ne várj műszakilag tökéletes állapotot..."
Hát nem vártam. Mindenesetre felhívtam a hirdetőt - azaz felhívtam volna, de a hirdetési oldalon megadott telefonszáma hibás volt. Írtam egy e-mailt, amire válasz nem érkezett. Csakhogy Ricsi észrevette ugyanezt az autót egy másik hirdetési oldalon (expressz.hu), ahol már a helyes telefonszám szerepelt (egyetlen számcsere volt csak a hiba, de az pont elég arra, hogy aki csak a HaHu-s hirdetést ismeri, nem tudja felhívni a hirdetőt - a sors keze, gondoltam).
Február 5-én délután telefonáltam. Kiderült, hogy az autó Somogy megyében van, a Balaton déli partjától nem messze, egy számomra amúgy teljesen ismeretlen településen (elég sok ilyen van, mert Budapesten kívül igazán csak Budaörsöt, Budakeszit és Balatonalmádit ismerem valamennyire). Forgalomból kivonva, műszaki lejárt, ámde ezek megoldhatók, az autó amúgy működőképes.
Közben persze valamelyik fórumon (talán fiat126.hu) találtam néhány régebbi (2009-ben, egy siófoki találkozón készült) képet a kocsiról. Hogy ne mondjam, ezeken picit jobban nézett ki, mint a 2013. januári fotókon. Sőt, nagyon nagyon szépen nézett ki:
Hátulról is csinos volt - a Ferrari és egyéb matricákat leszámítva persze:
Innentől lázas egyeztetésbe kezdtem a nagyon kedves tulajjal, hogy mikor és hogyan tudnám megoldani a megnézést, kipróbálást, és hát ezzel párhuzamosan hogyan lehetne intézni a forgalomba helyezést. Mint kiderült, utóbbit sehogy, mert ő már költséget nem akart vállalni (persze én előlegeztem volna, de joggal mondta azt, hogy ha aztán mégsem veszem meg, akkor a nyakán marad és fizetheti utána a biztosítást).
Az is kiderült, hogy az eladó 4+2 napos munkaidőbeosztásban dolgozik az autópályakezelőnél, azaz az általa megjelölt két nap jó csak neki a héten, és ez a telefonhívást követő időszakban először épp hétfőre és keddre esett. Abban maradtunk Ricsivel, hogy együtt megyünk, az autó pedig hozzá kerülne Csepelre a kertbe egy tető alá addig, amíg vissza nem helyeződik a forgalomba. Csak hát mi hétfőtől péntekig dolgozunk.
Ki kellett hát várni, amíg összejön egy hétvégi időpont. Sajnos ez legkorábban február 17-én volt lehetséges, ekkor pedig Ricsi épp nem ért rá. Sebaj, nekivágtam a nem kis hóban (szörnyű telünk volt 2012/13 fordulóján - ezt az utókornak írom) Balaton-nemtudommicsodának, ahonnan még déli irányban kellett menni picinykét. Odaértem.
A kisautó ott állt az udvar végében. Szomorúan, reménytelenül - pont mint a fotókon. Kiderült, hogy a 2009-es találkozó előtt nem sokkal lett felújítva - többnyire Lada és Kispolski alkatrészekből. Az utastérben állt a víz, a sérülésnek "köszönhetően" pedig a karosszéria hibái is szemmel láthatóvá váltak.
Ott volt nálam a 150 000 Ft készpénz, mégsem mertem odaadni. Mentem egy kört a kocsival - már ezért megérte leutazni -, majd abban maradtunk az eladóval, hogy megérdeklődi, van-e valaki ott a környéken, aki vállalná legalább olyan szinten a rendbehozást, hogy le lehessen vizsgáztatni. (Amit persze már én fizetnék, ahogy a műszaki vizsgát és a (nevemre történő) ismételt forgalomba helyezést is.)
Barátságban váltunk el - persze azzal, hogy az eladó jelezte, ha jön valaki és megveszi úgy és annyiért, ahogy van, akkor odaadja, mert kell neki a pénz. Nemrég született kisgyereke, házfelújításban vannak, igazából nem az érdekli, hogy összességében mennyi pénzt kap, hanem hogy mikor. Mondtam: megértem. Ha jön egy ember trélerrel, kifizeti az árát és elviszi így, hát legyen az övé.
Egyre sűrűbb hóesésben indultam hazafelé. Sötétedés után értem haza. Épphogy belépek a lakásba, csipog a telefonom. Sms érkezett. Az eladótól. A szöveg: "Megvették az autót". Hát így jártam.
Jött egy ember trélerrel, kifizette az árát és elvitte úgy, ahogy volt.
Megértem, hiszen bátraké a szerencse. Gratulálok neki. Jó lenne látni, mire jutott vele. Örülnék, ha olvasná a blogot és jelentkezne!
.jpg)
