Történet

Ez meg micsoda?

Valamikor a hetvenes évek végén a legendás Liener György Autótípusok című (nem kevésbé legendás) könyvének 259. oldalán megláttam ezt a képet:

Hát ez meg micsoda? Nagyra nőtt Kispolski? Összement 127-es? Egyik sem! Ez egy olyan FIAT, ami valójában SEAT. Akkor itt most álljunk is meg egy szóra... FIAT? SEAT? Hogy is van ez? Hát valahogy úgy kezdődött minden, hogy alighogy vége lett a második világháborúnak, Francisco Franco tábornok, Spanyolország fura ura úgy döntött, hogy pályázatot ír ki egy olyan autógyár létesítésére, amelynek feladata, hogy a spanyol lakosság "motorizációját" elősegítse, azaz elérhető áron gyártson autót a tömegeknek.

A tenderen az olasz FIAT céget nyilvánították győztesnek. 1948-ban stratégiai megállapodás jött létre a spanyol állam, az olasz autógyártó konszern és a projekt finanszírozásában részt vevő hat spanyolországi pénzintézet között, majd pedig 1950. május 9-én, 600 millió peseta alaptőkével megalakult a Sociedad Española de Automóviles de Turismo, S.A. nevű részvénytársaság - rövidített nevén SEAT. Az olaszok nem pénzzel, hanem szellemi alkotásokkal szálltak be a cégbe, amiért cserébe az alaptőke mindössze 7%-át kitevő részvénycsomag tulajdonosai lettek.

Egészen 1974-ig a SEAT-nak igazi saját típusa nem volt, hanem FIAT licencia alapján gyártott (és Spanyolországban saját márkaneve alatt forgalmazott) gépkocsikat. Az első ilyen a SEAT 1400-as volt, melynek első példánya 1953. november 13-án gördült ki az újonnan felavatott Zona Franca-i gyár kapuján (a helyszín nem a tábornokról kapta a nevét, hanem vámszabadterületet jelent spanyolul).

Az autó alapját a Dante Giacosa által tervezett FIAT 1400-as adta. A következő típus a Giovanni Battista 'Pinin' Farina tervezte fürdőkád alakú FIAT 1800-as spanyol változata volt. Mivel a motor hengerűrtartalma ekkor nem módosult, ez eleinte 1400 C néven került forgalomba, majd SEAT 1500 néven gyártották 1963-72 között.

A spanyol automobilizmus szempontjából az áttörést nem ezek a nagyobb kocsik, hanem a FIAT 600-as 1957-től 1973-ig gyártott licenszváltozata (SEAT 600) hozta meg, amely ma már el Coche que motorizó España (az autó, amely motorizálta Spanyolországot) néven ismert. Ez a típus volt tehát a spanyol Volkswagen (Renault 4, Nuova 500): a hatvanas évekre kis túlzással minden spanyol család birtokolt belőle egyet. A SEAT formatervezői ennek örömére kicsit el is engedték fantáziájukat: ha már családi autó, legyen belőle négyajtós verzió is. Ez látható a képen - típusmegjelölés szerint ez volt a SEAT 800-as. 1963-tól 1968-ig volt gyártásban.

1966-tól gyártották Zona Francában a SEAT 850-est, természetesen az azonos típusjelölésű FIAT alapjain. A közkedvelt FIAT 850 Sport Coupének és a Spidernek is elkészült a spanyol változata, a legérdekesebb modellvariáns azonban itt is egy (részben) saját fejlesztés, az Especial nevű négyajtós volt. (A "családi" 850-es prototípusát egyébként Francis Lombardi (1897-1983) tervezte, de a FIAT végül úgy döntött, hogy nem veszi gyártásba.)

1967-ben a FIAT a spanyol ipari minisztériummal kötött megállapodás alapján 7%-ról 36%-ra növelte részesedését a vegyesvállalatban. A szorosabbra font üzleti szálak tették lehetővé, hogy a spanyolok az Év autója címet birtokló FIAT 124-es licenszét is megkapják. Természetesen a SEAT 124-esnek is számos izgalmas verziója került forgalomba. Ezek közül a fenti képen az 1975-től gyártott SEAT 124D FL változat látható, melyből Magyarországon is van egy igen szép állapotú példány. Erről 2008. március 21-én Csikós Zsolt írt egy tőle megszokottan magas színvonalú és érdekes cikket a Totalcaron.

1972-ben újabb slágermodell "hispanizálása" következett, a FIAT 127-esé: ez volt a SEAT 127. Csakhogy nem lenne SEAT a SEAT, ha mérnökei nem toldottak volna hozzá ehhez is egy-egy ajtót mindkét oldalon. Az 1974-től gyártott Cuatro Puertas, azaz négyajtós verzió első ránézésre talán bizarr látványt nyújt, de ha jobban megnézzük, nem is annyira diszharmonikus - és vitán felül nagyon praktikus.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Zona Franca-i gyár, illetve az 1972 óta Martorellben működő fejlesztőközpont tervezőmérnökei ezekkel az újításokkal megrengették volna a világot, mindenesetre 1974-re elérkezettnek látták az időt arra, hogy egy teljesen saját fejlesztésű típussal rukkoljanak elő. Ez lett a SEAT 133, melynek nem kisebb sztár, mint az őfelsége titkosügynöke, James Bond oldalán 1962-ben, a Dr. No-ban feltűnt világsztár, Ursula Andress lett a reklámarca.

Ez az a bizonyos "érdekes autó", amely a Liener-könyvben oly nagy csodálkozást váltott ki belőlem. Elölről és hátulról ugyanis a nálunk Kispolski néven ismert 126-os, oldalról pedig a FIAT 127 vonalai köszönnek vissza rajta, és mindez egy egészen érdekes összképet ad.

A spanyolok pedig úgy nekibátorodtak, hogy külföldön is forgalmazták - a FIAT kereskedői hálózatában, FIAT márkanéven. Az exportváltozat elejére a megszokott SEAT - Licencia FIAT megjelölés helyett egy FIAT - Costruzione SEAT feliratú embléma került, jelezve, hogy ezt az autót bizony Spanyolországban gyártják egész Európa számára. Hogy nem lett belőle siker, az talán azzal is magyarázható, hogy a modern látvány ellenére a 133-as szinte teljes egészében a FIAT (azazhogy SEAT) 850-es alapjaira épült. A régi jó 843 köbcentis motor ott dohogott továbbra is az autó hátuljában.

Egészen különleges hibridről van tehát szó, amely sokszorosan nem az, aminek látszik: nem FIAT 127-es és nem Kispolski. Hanem a jó öreg 850-es, új köntösben.