2013. december 8., vasárnap

Az első hétvége együtt

2013. szeptember 28.

Az autót ugye egy keddi napon vásároltam, így a munka átmenetileg távol tartott tőle. Alig vártam, hogy hétvége legyen és újra szemügyre vehessem.


Szerencsére kellemes, napos idő volt - gyönyörű szeptember végénk volt idén -, így mentem is egy kört vele. Megállapítottam, hogy hidegen nagyon egyenetlenül jár a motor, az első futóműből kotyogó hangok hallatszanak, a váltó pedig katasztrofális. Visszaváltásnál mindig, de felváltásnál is elég gyakran csak nagyot reccsenve veszi be a kettes fokozatot. Mivel az ember rendszerint úgy szokott bekanyarodni, hogy visszavált kettesbe, ez a gyakorlatban sokkal kellemetlenebb, mintha akár az összes többi fokozat szinkrongyűrűi adták volna meg magukat.


Előbb-utóbb tehát meg kell látogatni a szerelőt - ez nem kérdés. Na de addig is, kezdjük az esztétikai részekkel. Az autó nyilvánvalóan át volt festve, de szerencsére elég jó minőségben. A küszöbök sarkainál, a hátsó sárvédők aljánál - szóval a kritikus helyeken - persze már felütötte a fejét némi kis rozsda. Mindazonáltal nem ordít a kocsi lakatolás és teljes újrafényezés után, hála Istennek. Úgyhogy van értelme a számomra oly kedves "aprómunkával" kezdeni!


Mi az, ami a legkevésbé tetszik, és talán én is kezdeni tudok valamit vele:
- a szerintem nagyon nem hozzávaló felnik (kell szerezni egy nekem tetsző garnitúrát)
- a valami műbőrszerűséggel áthúzott műszerfal (ez elég nagy falatnak látszott ekkor még)
- a kályhaezüsttel vagy felnifestékkel átfújt borzalmas első lökhárító (ami még ma is nagy falatnak tűnik, hiszen egy krómozás nem kis pénz manapság)
- a fogalmam sincs milyen autóból származó (talán Trabant?) első ülések
- a telematricázott hátfal


Utóbbi kettő tűnt leginkább könnyen kezelhetőnek. Az eredeti ülések ugyanis, sok más alkatrésszel, megvoltak (konkrétan a hátsó ülésre döntve - ezért látszik a fotón ilyen zsúfoltság hátul). A matricákat pedig egész egyszerűen csak le kell szedni. Ha nem jönnek maguktól, segít a WD-40, vészesetre pedig matricaáztató vegyszerem is van egy kis flakonban, hiszen az I-es Golfomon már végeztem hasonló műveletet, amikor az UV fény által kibarnított régi ablakmatricákat távolítottam el.


Úgyhogy ennek neki is láttam, és elég szépen sikerült. (Mint a fenti képen látható, a krómpucoló is csodát tett a gyönyörű állapotú hátsó lökhárítóval.) Természetesen közben arra is fény derült, hogy a matricák nem véletlenül kerültek fel: apróbb festékhibákat takartak.

Ennek okán meg is rendeltem egy flakon javítófestéket V. Zsoltitól, aki - mint mindig - tökéletes színt kevert ki nekem, csak épp az a tökéletes szín nem ehhez az autóhoz való volt... Ugyanis tévedésből Giallo Tahitit (276) rendeltem Giallo Tufo (246) helyett.


Egyetlen számjegy, egyetlen árnyalat, mégis mekkora differencia [forrás: www.500er-fiat.de]. Sebaj: kisebb ecsetjavításokhoz jó volt a Tahiti is - ha valakinek ilyenre lenne szüksége, mert Nuova Cinquecentója vagy régi 127-ese van ilyen színben, örömmel odaadom a maradékot, szinte a teljes flakon megvan! -, a Tufóra (ami helyesen: F 246 Amarillo Calizo, hiszen spanyol autóról van szó) pedig olyan komoly feladat várt, amire ekkor még senki sem számított...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése