Az autót ugye egy keddi napon vásároltam, így a munka átmenetileg távol tartott tőle. Alig vártam, hogy hétvége legyen és újra szemügyre vehessem.
Előbb-utóbb tehát meg kell látogatni a szerelőt - ez nem kérdés. Na de addig is, kezdjük az esztétikai részekkel. Az autó nyilvánvalóan át volt festve, de szerencsére elég jó minőségben. A küszöbök sarkainál, a hátsó sárvédők aljánál - szóval a kritikus helyeken - persze már felütötte a fejét némi kis rozsda. Mindazonáltal nem ordít a kocsi lakatolás és teljes újrafényezés után, hála Istennek. Úgyhogy van értelme a számomra oly kedves "aprómunkával" kezdeni!
Mi az, ami a legkevésbé tetszik, és talán én is kezdeni tudok valamit vele:
- a szerintem nagyon nem hozzávaló felnik (kell szerezni egy nekem tetsző garnitúrát)
- a valami műbőrszerűséggel áthúzott műszerfal (ez elég nagy falatnak látszott ekkor még)
- a kályhaezüsttel vagy felnifestékkel átfújt borzalmas első lökhárító (ami még ma is nagy falatnak tűnik, hiszen egy krómozás nem kis pénz manapság)
- a fogalmam sincs milyen autóból származó (talán Trabant?) első ülések
- a telematricázott hátfal
Úgyhogy ennek neki is láttam, és elég szépen sikerült. (Mint a fenti képen látható, a krómpucoló is csodát tett a gyönyörű állapotú hátsó lökhárítóval.) Természetesen közben arra is fény derült, hogy a matricák nem véletlenül kerültek fel: apróbb festékhibákat takartak.
Egyetlen számjegy, egyetlen árnyalat, mégis mekkora differencia [forrás: www.500er-fiat.de]. Sebaj: kisebb ecsetjavításokhoz jó volt a Tahiti is - ha valakinek ilyenre lenne szüksége, mert Nuova Cinquecentója vagy régi 127-ese van ilyen színben, örömmel odaadom a maradékot, szinte a teljes flakon megvan! -, a Tufóra (ami helyesen: F 246 Amarillo Calizo, hiszen spanyol autóról van szó) pedig olyan komoly feladat várt, amire ekkor még senki sem számított...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése