2013. december 15., vasárnap

Alkatrész-beszerzés után kemény munka

A csodák ott kezdődnek, hogy 504Laci, a magyar veterános élet egyik közismert személyisége 2010 szeptemberében elbontott egy... na mit?


Igen: egy piros FIAT 133L-t, azaz a SEAT 133 Lujo "luxusváltozat" egyik olasz jelvényes példányát. A kocsi Ausztriából érkezett, icipicit összetörve, de amúgy láthatóan szép állapotban. Mondanám, hogy kár érte, ha 2013. október 20-án nem ért volna az az öröm, hogy jónéhány érdekes és értékes dolgot vásárolhattam meg Lacitól megmaradt alkatrészei közül.


Egy komplett műszerfalat, egy hátfalat a 133L-hez való ezüstszürke műanyag betéttel és persze a szintén hozzá való eredeti jelvénnyel, valamint egy garnitúra kiváló állapotú lemezfelnit egész jó állapotú abroncsokkal. (A képen látható kormányt nem Lacitól vettem, hanem a saját autóm csomagtartójában találtam egy Kispolski-kormány társaságában, és ekkor még azt hittem, fel tudom szerelni - de kiderült, hogy sajnos nem azonos a fogazata, így próbálkozásom nem járt sikerrel.)



A műszerfalat még aznap ki is cseréltem a Lacitól vásároltra. Valami elképesztő a különbség: olyan, mintha az autó belseje teljesen megújult volna. Két apró szépséghiba van csak: bal oldalon a felfogató csavarnál sajnos le van törve a műanyag (ezt alátéttel és fekete ragasztószalaggal orvosoltam átmenetileg), valamint a műszeregységtől balra fel volt ragasztva egy csavarós kilométeróraállás-jelző, amit természetesen leszedtem, de alatta nem sikerült megtisztítanom a műszerfalat a ragasztó maradványaitól (ide egy Lacitól kapott FIAT - Costruzione SEAT feliratot ragasztottam).


Az igazán komoly munka még hátra volt: 2013. október 23-án, a nemzeti ünnepen tudtam csak nekilátni. A 246 Giallo Tufo (vagyis Amarillo Calizo) immár helyes színkód alapján kikevertetett szórófestékkel átfestettem az eredetileg piros hátfalat, és ezüstszürke festékspray-vel a műanyag betétet is felújítottam.

Amíg a hátfal száradt, kihasználtam az időt, hogy spray-vel és ecsettel kijavítsak az autón néhány kisebb festékhibát, és a fekete alvázvédő festéket is pótoltam onnan, ahol már úgy láttam, hogy megkopott. Nagyon jól éreztem magam egész nap. Nekem való dolog ez a "pepecselés" - hihetetlenül pihentet a munkanapok monoton favágása után.


Ezt követően leszereltem a régi hátfalat, ami azért is kellemes feladat volt, mert így végre elém tárulhatott teljes valójában a szépséges kis 850-es Fiat-motor és környezete. Miután befejeztem a gyönyörködést, felszereltem a régi helyére a Lacitól vásárolt, Amarillo Calizo színűre átfényezett, 133L-hez való hátfalat.


Azt kell mondjam, a munka jól sikerült. Legnagyobb büszkeségemre Laci, miután elküldtem neki a képeket e-mailben, azt válaszolta: "Tök elegáns lett, gratulálok!"

Köszönöm szépen a dicséretet, és persze a hihetetlenül ritka alkatrészeket is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése