Amikor pedig lett egy 133-asom, 2. rész

2013. szeptember 23-24.

Szeptember 23-án hétfőn beszéltem először telefonon Ferivel, aki a sárga 133-ast hirdette az ebay-en. Elmondott minden lényeges dolgot az autóról, és az Autobianchim beszámításában is megegyeztünk, valamint abban is, hogy a Fiat-Seatot (magyarorszag.hu szerint SEAT 133, forgalomból kivonva) levizsgáztatva, forgalomba visszahelyezve adja át, akár már azon a héten.

Másnap csöng a telefon: "levizsgázott az autó, küldtem át képeket".
...majd folytatja: "ha gondolod, ma át is tudom adni".

Húha, ezt hogy fogom megszervezni... a Bianchi kint van Apósomnál, a bérelt kocsibeállóhelyen a Golfom áll. A 133-ast viszont a beállóhelyen szeretném hagyni, hogy könnyebben hozzáférhető legyen, azaz ki kell cserélni a Biát és a Golfot. Azonnal hívom Apósomat, aki az elmúlt tíz évben már hozzászokott a hobbimhoz, sőt rengeteget segít is. Megbeszéljük, hogy este hat után beugrom hozzá a Bianchiért, és beállhatok a helyére a Golffal - csak annyit kér, hogy fél kilencig próbáljak visszaérni, mert van egy krimisorozat, amit mindig meg szokott nézni.

Este hétre beszéljük meg a találkozót Ferivel egy XI. kerületi benzinkútnál. Nem sokkal az egyeztetett időpont előtt jön az sms, hogy most tud csak indulni, a város másik végéből. Közben besötétedik. Lassan félórája sétálok a kúton fel s alá, amikor - közel nem olyan traktorhangon, mint számítottam - befut a 133-as. Gyönyörű!!

Beszélgetünk róla és más autókról egy újabb félórát, próbakör (váltó 1-3-4-es fokozat rendben, kettes borzalmas, de amúgy megy az autó, és már ez is valami), végül a shopban a kútkezelők nagy örömére elintézzük a papírmunkát. Elköszönünk egymástól. Begurulok a bérelt helyre, Öcsém 1981-es évjáratú Zaporozsec 968M-e mellé. (Farmotorossal a farmotoros szomszédságába.)

Mindezek után mondanom sem kell, bőven fél kilenc után értem vissza Apósomhoz a Golffal. Ezúton is köszönöm a türelmét (ami legendás egyébként)...

...és utána még órákig emésztem a hihetetlen élményt: MEGVAN A HŐN ÁHÍTOTT 133-AS!

Amikor pedig lett egy 133-asom

2013. szeptember 20-22.

Elképesztő dolog történt velem, mindössze három nap (egy szeptemberi hétvége) leforgása alatt. Az előző blogbejegyzésben már említett Ricsi barátom, aki felújításra keres viszonylag olcsón egy Porsche 912-est Amerikából már vagy egy éve (reménytelenül), 2013. szeptember 20-án pénteken küldött egy kétségbeesett e-mailt, melyben arról panaszkodott, hogy nem működik az ebay keresőprogramja.

Gondoltam, kipróbálom a gépemen, és beléptem az ebay.de-re (azaz a német ebay-re), ahol próbaképpen beírtam a keresőbe, hogy "Fiat 133". Erre a következő találatot kaptam:

Fiat 133 Absolute Rarität Super Zustand!!!

Hát ilyen a világon nincsen - gondoltam. Eladó Fiat 133-as, "szuper állapotban". Pár napja tölthették fel, és már 1 280 EUR-on állt a licit. Fillérek egy német gyűjtőnek - gondoltam, meg hát én amúgyis alkalmatlan vagyok arra, hogy megszervezzem Németországból egy autó hazaszállítását, arról nem is beszélve, hogy milyen horror költségekkel járna, amikor tízezer alatt két pesti cím között nem találni ma már trailert. (A hirdetést épp emiatt nem is olvastam el igazán figyelmesen.)

Mindenesetre, rossz (vagy jó?) szokásom szerint első gondolataimat megosztottam a Facebook oldalamon, az alábbi szöveggel:

Az első komment Gábor barátomtól érkezett, akiről tudni kell, hogy édesapja Finnországban dolgozott külszolgálatban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, és Gábor ott járta az óvodát és az iskola első két osztályát, mégpedig német tannyelven, azaz amikor őt megismertem (1981-ben, harmadik osztályba lépve), még szinte jobban tudott németül, mint magyarul - legalábbis egyes szavakat, pl. hülye, németül mondott, legendás szavajárása volt kilenc évesen a "Te blöd vagy!"

Gábor a következőképpen kommentálta a posztomat (és az ebay-es hirdetést):

Eközben az előző bejegyzésben szintén említett 504Laci is hozzászólt a témához - ugyanis a veterános fórumra is belinkeltem a hirdetést:

Na, mondom magamban, meg kéne mégiscsak egy kicsit jobban is nézni ezt a hirdetést. Hoppá:

"Versende nach Deutschland, mit ungarische Brief". Persze, ungarischen lenne a helyes, de hát nem ez itt a lényeg, hanem maga szó. Ízlelgessük csak: ungarisch, ungarisch. Atyaég!!! Ez egy magyar autó!

Szombat hajnali kommentem a Facebookon: "Vazzeeee most látom, hogy magyar papírokkal hirdetik. Ez az autó ITT VAN, tőlem max. 200-250 km-re és NEM AZ ENYÉM?????" - mire az elképesztő válasz egy kollégámtól:

Hogy érdekel-e? Klasszikust idézve: mi az, hogy! Nagyon is! Csakhogy másnap (vasárnap) - az előző napon eredménytelenül zárult aukció után - újra felkerült az autó az ebay-re, így nem tudtam, nem mertem megvárni, míg Tamás kollégám összehoz az ügyfelével. Gyorsan írtam az eladónak egy kérdést, hogy Autobianchi A112-es beszámításra érdekli-e, majd attól rettegve, hogy egy német vevő elviszi az orrom elől a kiskocsit, 19-re lapot húzva leütöttem a (döbbenetesen magas) villámárat:

Ez már az irracionalitás világa - ahogy van Helsing professzor mondta Öcsémmel kedvenc filmünkben, a Drakula halott és élvezi c. Mel Brooks - Leslie Nielsen vígjátékban. Nos Feratu. (Hát persze, hogy meglesz a FIAT 133! Épp most lesz meg a FIAT 133!)

1 750 EUR - agyrém! A milanuncios.com című, legnagyobb spanyol hirdetési oldalon kétezer euróért már olyan megkímélt nagypapaautókat lehet ennyiért venni, hogy szinte még szól bennük a Franco halála miatti gyászzene a kocsirádióban. Erre én majdnem ennyiért, teljesen ismeretlenül, látatlanban, ráadásul úgy, hogy ki sem tudom fizetni, leütöm ezt az árat? Beteg vagyok én?

Hát persze. Mint minden veteránautó-rajongó. Őrült. Ámde a csodák csodái tovább halmozódtak, ugyanis még ugyanezen a éjszakán (2013. szeptember 22., vasárnap) megkaptam az ebay-es eladó válaszát: érdekli az Autobianchim, sőt ismeri is, mert olvasta a blogomat.

Ha még azt is elmondom, hogy két nap múlva a bérelt kocsibeállóhelyemen állt a kiskocsi friss műszaki vizsgával, azt már úgysem hiszi el senki. Úgyhogy a történetet itt és most befejezem, legyen ez egy későbbi poszt tárgya.