2014. szeptember 21., vasárnap

Kárpitozás

Az egyik első bejegyzésemben már írtam, hogy mindenképp szerettem volna a valamelyik előző tulajdonos által utólag készíttetett szürke huzat alatt borzalmas állapotban talált ülésekkel is kezdeni valamit. Lacival is konzultáltam az ügyben, de sajnos a bontott 133L ülései már nem voltak meg, így azt ajánlotta, hogy próbáljak Kispolski-üléseket szerezni bele.


Végül is egy Krisztián nevű srác (a Fiat 126 Shopping facebook-csoport "atyja") és Niki nevű barátnője segítségével sikerült két, szakadásmentes fekete műbőr kárpitú ülésre szert tennem. Ezúton is nagyon köszönöm! Az üléseket a magam szerény, házilagos eszközeivel (rozsdaátalakító folyadék és mattfekete festékspray) rendbe is hoztam - mint kiderült, hiába. Sajnos ugyanis nem teljesen azonosak a sínjei, így nem tudtam őket az én régi 133-as üléseim helyére berakni.


Nem maradt más hátra, mint az átkárpitozás. A fenti képen baloldalt látható a régi 133-as ülés, amelyről lefejtettem a valószínűtlenül pocsék állapotú gyári fekete műbőr kárpitot (egyes cafatjai a kép bal szélén, az Alex-féle 127-es felnik előtt láthatóak, legyen belőlük elég ennyi...), jobboldalt pedig az egyik 126-os donorülés, amelynek az alsó részéről már szintén leszedtem a csíkos mintázatú fekete műbőrt.


Itt már a támla kárpitja sincs a 126-os ülésen. Jól látható, hogy a lengyelek "spóroltak" a szivaccsal: míg a spanyol ülésnek a teljes támlája szivacsos, a lengyel támlán csak körben található egy szivacsból készült keret. (Megjegyzem, a célnak így is tökéletesen megfelelt.)


Először a támlát húztam át. Meg kell mondjam, igen kemény munka volt - ennek ellenére sokallom a munkáért azt a 40000 Ft-ot, amit az általam egy internetes hirdetés alapján felkeresett kárpitos kért volna érte ülésenként (igaz, vadiúj, méretre szabott kárpitanyaggal).


Az alsó rész átkárpitozása már könnyebben ment. A támlánál ráadásul azonos helyen vannak a tüskék, mint a 126-osnál, így még változtatni sem kellett a 126-os műbőrjén. Az elülső részen át kellett négy ponton lyukasztani, de összességében ott is szépen illeszkedett.


Azt, hogy az egyik Kispolski-ülés szétszedése közben előkerült ez a szép csavarkulcs, megfeszített csütörtök éjszakai munkám jutalmának tekintem.


A vezető oldali ülés támláján végül megtartottam a gyári, 133-as kárpitot. Egyrészt, mert teljesen szakadásmentes, szép állapotú, másrészt hogy ha egyszer mégis a profi kárpitozás mellett döntök, akkor legyen hozzá minta (ellentétben a hátsó ülésekkel és az első ülések alsó részeivel, a támlán van két függőleges csík, azaz nem teljesen sima, mintázatlan a felülete).


Jut eszembe, a hátsó üléshez szerencsére nem kellett hozzányúlnom. Tartok tőle, itt akadályba ütköztem volna, mert sem a méret, sem a forma nem azonos a 126-oséval. Az alsó részen lévő apró lyuk kivételével szerencsémre sértetlen a gyári kárpit, emellett az anyag is elég jó állapotú, közel nincs annyira elvetemedve, kiszáradva, mint amennyire az elképzelhetetlenül borzalmas első üléseké volt. Azért persze vigyázni kell rá: le lesz takarva, mielőtt a kislányaim ráülnének.

Szívató és hátsó lámpák

Régen írtam magáról a blog tárgyáról, a saját kisautómról. Pedig kalandos nyarunk volt együtt...

2014. július 5-én szombaton szép, napsütéses idő volt. Gondoltam, itt az idő, megyek egy kört a 133-assal. Indítózás után igen fura dolog történt: mintha nem akart volna működni a szívató. Pedig kihúztam (behúztam - attól függ, honnan nézzük). Lépten-nyomon lefulladt az autó. Mi történhetett... hát nem más, minthogy nem a szívatóbowdent húztam ki, hanem csak a fogantyúját. Egy kb. 10 centis szakasz után ugyanis elszakadt - pontosabban nem elszakadt, hanem eltört a fém.


Mit tehet ilyenkor az ember? Ír 504Lacinak, Magyarország egyszemélyes (nekem köszönhetően egyre komolyabb áruhiánnyal küszködő) FIAT/SEAT 133 alkatrész-forrásának. Nincs-e véletlenül meg valahol a műhelyben vagy a padlás egyik eldugott polcán a szétbontott piros 133L szívatóbowdenje... Legkedvesebb (egyben egyetlen) donorautóm most sem hagyott cserben. Laci azonnal válaszolt: megtalálta!


Egyben azt is megkérdezte, nem érdekelnének-e a hátsó lámpák, mert azok is előkerültek. Elnézve a spanyol hirdetési oldalak árait (20-30 EUR + postaköltség), Laci mindig tud olyan összeget mondani, hogy rávágjam, dehogynem. Úgyhogy ezeket is megvettem, csak jók lesznek valamire felkiáltással.


Persze a szakadt bowden miatt ismét az Alfarium segítségét kértem, de Pétertől megtudtam, hogy átmenetileg zárva vannak, mert egy németországi alfás restauráló műhelyben segítenek egy Alfa Romeo Giulia historikus raliautó helyreállításában. Úgyhogy augusztus elején jelentkezzem...


Közben Péter megmutatta a műfogást, hogyan lehet a motorházban "megnyitni a benzincsapot", arra pedig közösen jöttünk rá, hogy a leszakadt szívatócsonkkal én magam is vissza tudom az utastérből gyömködni, ha már felmelegedett a motor. Augusztus 9-én el is mentem egy kis dunaparti "sétára" a kiskocsival...


Visszafelé egyszerre romlott el az ablaktörlő és az index -  Franco Tábornok Bosszújában most sem kellett csalódnom. Ő a négy keréken guruló Murphy-törvény, gyakorlatilag bármi bármikor el tud benne romlani. Minden tiszteletem azoké a spanyol családoké, akik ezt a hetvenes években főállásban bevállalták!


Egy (természetesen egy másik autó segítségével végrehajtott) családi nyaralás után felhívtam Alexet és egyeztettünk egy időpontot, már augusztus 20-a utánra. Szeptember elejére el is készült az autó (a szívatóbowden cseréje mellett elhárították az említett elektromos hibákat - Alex ezeket csak elektromos káosznak nevezi, ez esetben két kábel volt átégve -, állításuk szerint nem sikerült megjavítaniuk a hűtővíz hőfokmérőjét, úgyhogy az magától javult meg /??/, valamint kaptam 5 db. felújított /homokfúvott, szinterezett/ 127-es felnit is, amelyek közül három egész szépen sikerült, egy elfogadható, egy pedig kuka).


Mindeközben én sem voltam tétlen. Még valamikor július végén szétszedtem és felpolíroztam a Lacitól kapott enyhén matt, de egyébként kifogástalan állapotú hátsó lámpákat. (A képen is látható, hogy ezek csak nagyon távolról, nagyon felületesen szemlélve emlékeztetnek a 126-os /Kispolski/ hátsó lámpáira - de erről a különbségről /is/ volt már szó egy korábbi bejegyzésben.)


Mivel nagyon szépek lettek, elhatároztam, hogy kicserélem az enyémeket a felpolírozott 504Laci-félékre. A munkára végül a 2014. szeptember 20-ai hétvégén tudtam időt szakítani. Hogy miért szántam rá magam a cserére? Azért, mert valami a kezdetekről nem stimmelt az enyémekkel...


Nem tudtam pontosan, mi a gond, mivel nem volt összehasonlítási alapom (az általam élőben megtekintett narancspiros autón már 126-osra cserélték őket - lásd fent). Azt láttam csak a neten elérhető különféle fotókon, hogy az én hátsó lámpáim, bár 133-ashoz valók, mintha mégsem teljesen ugyanúgy néznének ki, mint a gyári lámpák.


Úgyhogy kiszereltem őket. A burákat leszedve megállapítottam, hogy azokat bizony átfestették. Valószínűleg valami áttetsző lakkréteg került rájuk, de lehet, hogy átlátszó lámpafesték (is). Hát emiatt volt olyan furcsa, opálosabb színük!


Emellett a belsejük is elég megdöbbentő látványt nyújtott: a lámpatest megkopott fényét háztartási alufóliával pótolta valamelyik kedves - 504Lacit nem ismerő, Spanyolországból viszont lámpát rendelni nem kívánó (vagy csak simán spórolós) - elődöm...


Ilyesmit sem gyakran lát az ember. No de szerencsére most már ez a rémség is a múlté: a Laci-féle lámpák eredeti szépségükben pompáznak.

Újabb lépést tettünk tehát az elérhetetlen, a tökéletesség felé.

2014. szeptember 9., kedd

Italospanier

Az ebay.de jóvoltából ma kézhez kaptam a MOT Auto Journal című (nyugat)német szaklap 1974. június 1-jei és 1975. június 28-ai lapszámát.

Az elsőben a Fiat újdonságáról található egy rövid menettudósítás (Fahrbericht), az autó nem túl bőséges felszereltségére utaló Spartaner címmel:



A második pedig egy igen részletes tesztet közöl a 133-asról, amely FIAT néven került forgalomba az NSZK-ban, de valójában (mint tudjuk) spanyol. Erre utal az Italospanier cikkcím:






A teszt konklúziója, hogy kőkemény hatezer nyugatnémet márkáért csodát ne várjunk. Mindazonáltal értékarányosnak tekinthető autó a Fiat 133-as - ennyiért a versenytársak sem nyújtanak többet.

2014. szeptember 2., kedd

Színválaszték

Mivel az autócska ismét (nagy)javítás alatt és előtt áll, tegyünk ismét egy kis kitérőt.

Lássuk a SEAT 133 színválasztékát - és próbáljunk FIAT színkódokat társítani hozzá. Előre mondom: nem lesz könnyű feladat, mert a spanyol internetes oldalak nem bővelkednek ilyen jellegű információban, FIAT részről egy cseh 127-es fanklub, SEAT oldalról pedig szintén egy 127-essel kapcsolatos fórum szolgált támpontul.

Kiindulópontunk az alábbi gyári katalógusfotó:


Ez bizony elég szegényes így - főleg ha azt vesszük, hogy csak sárgából hányféle szín létezett akkoriban.


Nézzük akkor egyenként.

FEHÉR
  • SEAT színkód: F.233 blanco
  • FIAT színkód: 233 bianco


TUFASÁRGA
  • SEAT színkód: F.246 amarillo calizo
  • FIAT színkód: 246 giallo tufo


PIROS
  • SEAT színkód: 190 rojo candente
  • FIAT színkód: 190 rosso

MOHAZÖLD
  • SEAT színkód: 328 verde musgo
  • FIAT színkód: 328 verde muschio

Tessék választani és szavazni, melyik a legszebb!

UPDATE: 2016.09.21-én pontosítottam egyes színkódokat.

(Az angol autók tükrözéséért szíves elnézést kérek, de így illeszkedtek szépen, szimmetrikusan az összképbe.)