2015. szeptember 1., kedd

Bye-bye, beteg hajtáslánc!

Akkor most zengjünk ódát 504Laciról.

Amit eddig tudunk róla:
- mindent tud az öreg autókról, a lelkivilágukat is beleértve
- amit mégsem tudna, az nincs
- volt egy osztrák Fiat 133L-je, amelyet elbontott
- ennek megfelelően bármire eddig szükségem volt, az tőle meglett

Az ő bontott autójából származik a műszerfal, az általam sárgára festett 133L hátfal, a kerekek, a hátsó lámpák. Ő segített ki szívatóbovdennel is.

És őt hívtam fel, amikor Alex (Alfarium) azt mondta, hogy lóg a főtengely, a gyengélkedő váltót meg alighanem többe kerülne szétszedni, felújítani és újra összerakni, mint szerezni egy újat...

Tavaly szeptemberben állapodtunk meg abban, hogy az eredetileg a Németországból származó Fiat 126 Bambinójába szánt, kb. hatvanezret futott bontott 133-as (850-es) motort a kuplunggal és váltóval kompletten a rendelkezésemre bocsátja. Sőt - amint lesz rá ideje, be is szereli nekem.

Innentől vagy én halogattam (nincs pénz), vagy Laci nem ért rá (nincs idő). De ez év júniusára végre minden összeállt. Laci jelentkezett, hogy előbányászta a motort...


A blokkban bizony ott a korabeli SEAT logó - ez valódi SEAT 850-es motor, nem "sima" FIAT:


Most már rajtam volt a sor - mikor tudom kivinni hozzá az autót Budafokra. Június 27-én került erre sor. Kidöcögtem, közben fortyogott a hűtővíz rendesen. De kiértem valahogy.


Beálltam a kertbe a Bambino mögé (amely külön megérdemelne egy blogjegyzést, ugyanis ez egy eredetileg Goggomobil motorral szerelt Fiat 126-os - youtube-ra feltöltött videó itt), megbeszéltük Lacival a részleteket és ott hagytam a kiskocsit.

Hamarosan kikerült helyéről a régi, erőtlenül pöfögő motor...



...és a melegedési probléma okára is fény derült:



Laci ezt hamarosan orvosolta:



Most már tényleg jöhetett a gyönyörűen előkészített, esztétikailag is újszerű bontott motor:



Csak hát Laci nem hagyhatta szó nélkül a többi "csúfságot" sem...

Ilyen volt...


...ilyen lett...


...és most már így néz ki alulról az autó:


És - hab a tortán - Laci egy biztosítékot is kicserélt, úgyhogy bizonyos dolgok újra működnek, pl. ismét van ablaktörlőm.


Minden tekintetben megújult tehát a 133-as, amelyet Laci hozott vissza Apósomhoz. Közben Budaörs felé picit komolyabban is megjáratta: a sebességhatárt (és mérési hibahatárt) súroló tempót is jól viselte az autó.

Mindezek után minden korábbinál nagyobb örömmel várjuk a következő szezon találkozóit.

2015. augusztus 31., hétfő

Cikk a Retro Mobilban!

A közelmúltban óriási megtiszteltetés ért személy szerint engem, és persze a kisautót is. A Facebookon keresztül még valamikor tavasszal megkeresett Karner Miklós, a Retro Mobil újság szerkesztője, az egyik legkiválóbb autós újságíró (aki maga is gyakorló veterános, csak persze sokkal magasabb szinten, mint szerénységem), hogy lenne-e kedvem ahhoz, hogy bemutassák az autót az újságban.


Hát már hogyne lenne? Hosszas - kizárólag az én hibámból elhúzódó - egyeztetés után végül egy szépnek induló, de komoly viharba fulladó nyári csütörtökben, 2015. július 23-ában állapodtunk meg. Az autót egy dél-budai parkolóba vittük ki fotózni. A képeket Miki készítette "kilométeres" távolságból - mint megtudtam, azért kell ilyen messziről fotózni, mert minél közelebbről készül a kép, annál jobban torzul. Mindig tanul az ember. Kétségtelen, hogy ilyen gyönyörű felvételek még sosem készültek a kocsiról...


A fotózás előtt egy másik autómat is "megjárattuk", és iszonyatos vihar kapott el bennünket. Mivel a Fiat/Seat a szabad ég alatt várta, hogy visszatérjünk, egy gyors mosással kellett kezdeni, hogy eltakarítsuk a zápor jeleit. A parkoló felé menet még én vezettem, közben elmeséltem minden fontosat az autóval kapcsolatban.


Visszafelé már Miki volt a "tesztpilóta", hiszen a cikkben saját élményeiről is be szeretett volna számolni. Megállapította, hogy elöl egész kényelmes a kiskocsi, hátulra persze felnőtt inkább ne is próbáljon meg beszállni. A fékek jól fognak - ez még a volt tulajdonost dicséri -, a kormány kicsit szorul (a függőcsapszeg ugye), a váltó és motor viszont kifogástalan (hála 504Lacinak).


A legutóbbi, tavaszi blogbejegyzés óta történt ugyanis egy s más az autóval, csak még nem volt időm, alkalmam, energiám megírni. Hamarosan jelentkezem a felújítás eddigi leglényegesebb lépésének, a teljes hajtáslánc-cserének az ismertetésével, ami egy gyengélkedő, lefulladozó, rángató váltójú, lógó főtengelyű autóból egy napi használatra is alkalmas, egyenletesen futó, jól kezelhető nosztalgiajárművet eredményezett.

A végleges cikk pedig (további nagyon szép fotóillusztrációkkal) a Retro Mobil újság 2015/5. (szeptember-októberi) számában olvasható:

2015. április 26., vasárnap

Retropartyzánok 2015

2015. április 25-26.

Idén is a csepeli Orion Parkban rendezték a most már hagyományosnak tekinthető Retropartyzánok kiállítást, melynek az volt a legnagyobb különlegessége - persze csak számomra -, hogy dacolva a már rég elromlott ablaktörlő után múlt héten elromlott irányjelző után elromlott vízhőmérséklet-mérővel, a 133-assal látogattam ki rá.


A kiállításnak otthont adó csarnok elé parkoltam, a veteránosoknak fenntartott parkolóba - mint a képen látható, hamarosan egy igen szép, dupla kereklámpás Moszkvics 408-as állt mellém.


Nem sokkal később a másik oldalamra is egy Moszkvics érkezett: egy 412-es. Ugyanolyan, mint amilyenem nekem is volt egy rövid ideig, aztán Öcsémmel elcseréltem egy eredeti dobozos, német billentyűs (!) Sinclair QL-re, ő pedig eladta és az árából (némi ráfizetéssel) megvette kedvenc autóját, az e blogon is már bemutatott szépséges okkersárga Zaporozsec 968M-et.


Felkészülten mentem. Az ablakokba egy-egy "típuslapot"  ragasztottam, hogy az érdeklődők a távollétemben is lássák: ez egy SEAT 133-as, FIAT jelvénnyel. Úgy döntöttem ugyanis, hogy kint hagyom az autót vasárnap délutánig - remélem, sokak örömére. Nem volt olcsó így a kiruccanás, ugyanis Apósom gazdagréti címéig odafelé 7000 Ft, vasárnap visszafelé 6000 Ft volt a (Fő)taxi. Ennyiből teletankolhattam volna a kisautót...



A csarnokba lépve a kiállítást szervező Veterán Zsiguli Egyesület logója és - meglepetésemre - egy régi Volvo kombi fogadott. Érdekes módon ugyanis az oldtimer volvósok kapták bal kéz felől az első kiállítóhelyeket. Természetesen ott tündökölt a régi svéd autók között az első, 2013-as Retropartyzánok kiállításon bemutatott, 1986-os évjáratú aranymetál, Bertone stúdió által tervezett Volvo 780 Coupé is. Kevés ennél szebb autó készült valaha a világtörténelemben.


A másik szélen a (sajnos már csak egykori) MALÉV emlékét idéző installációval találkozhattunk. Egy reptéri Ikarus, egy szintén malévos Lada kombi és egy "follow-me" Wartburg mellett a Malév Tours utazási iroda nyugatnémet (Setra) busza is látható volt.



Klasszikus Olasz Autók Egyesülete idén három, azonos szériából származó FIAT 850 Sport Coupéval és egy rallye változatúra átalakított Limousine-nal képviseltette magát. Utóbbi érdekessége, hogy tulajdonosa Mandras, aki egyben az én 133-asom volt tulajdonosa is, így a Facebookon végigkísérhettem az autó elkészültét. Elfogultság nélkül (is) mondhatom: gyönyörű lett!



A következő szenzáció szintén egy sportkocsi volt, mégpedig a Magyar Autóklub standján kiállított, az országba 1970-ben behozott Formula V monocoque versenyautó. A Volkswagen Bogár alapjaira építették, és komoly versenyszéria volt külföldön - mint megtudhattuk, ifjúkorában ilyennel versenyzett Niki Lauda, Keke Rosberg és Emerson Fittipaldi is.



Az egykori keleti blokk autói közül elsőként természetesen a Kispolskikat tekintettem meg. Három igen szép példány is látható volt: az utolsó szériás(hoz hasonló) pirosat két régebbi krómlökhárítós, kisműszerfalos, bovdennel indítós változat fogta közre. (Sajnos Gyula barátom világoskék szépsége idén nem volt kint.)



A szovjet ipar remekei közül idén egy "fellelt" állapotú Moszkvics 402-es nyerte el leginkább tetszésem. No nem kissé kopottas fényezése, sokkal inkább különlegessége (igen ritka autó!) és kiváló motorja okán. Csak egy félfordulat a kurblival, és máris úgy járt az ősöreg motor, mint egy Schaffhausen óra! Élmény volt hallgatni.



A "csehszlovák" standon is csodákra bukkantam. Bár nem eredeti, hanem egy 110 R Coupéból átépített replika, de a 130 RS Coupé így is sokak szívét dobogtatta meg. Az enyémet is. A másik gyöngyszem egy Szlovákiából behozott Rapid 136-os volt - nem csodálkoznék, ha ezzel a motorral (amelyet első  komoly "felnőtt" autómból, a Favoritból ismerek) ez lenne az egyetlen ilyen autó az országban.




Mindenképpen meg kell emlékeznem a Zsigulikról is - elképesztő tárházuk vonult fel a kiállításon, ami nem csoda, hiszen az ő márkaklubjuk volt a fő szervező. A képen látható, kicsit kopottas, poros VAZ 2101-es egészen különleges: lényegében egy előszériás, kézi munkával összeszerelt (a sorozatgyártás beindítása előttről származó) gépkocsi. Jelvénye is különleges: a Lada vitorláshajó alatt ugyanis cirillbetűs "Toljatti" felirat olvasható, amely a későbbi jelvényekről már lemaradt. (A "Toljatti" nem más, mint a városnak nevet adó olasz kommunista politikus, Palmiro Togliatti családnevének fonetikus átírása.)



Vasárnapra a csarnok melletti parkoló is megtelt veteránautókkal. Végeláthatatlanul tölthetném fel a fotókat, nem is volt könnyű kiválasztanom a két legkülönlegesebbet. Az egyik (hazahúz a szív) egy torinói FIAT 125-ös, csodás szögletes lámpákkal, a másik pedig a Trabant Kübelwagen változata - sajnos megfelelő típusismeret hiányában ránézésre nem tudtam megállapítani, hogy eredeti vagy replika, de ha eredeti, akkor igen nagy ritkaság, ha pedig replika, akkor szépen sikerült.

Akárcsak az egész kiállítás! Köszönet a szervezőknek, a veterán zsigásoknak és minden márkaklubnak, amely csatlakozott hozzájuk. Azt ígérhetem, ha tehetem, megyek jövőre is.