Új lökhárító

2017. február 22.

Új rossz szokásom, hogy munkakezdés előtt - akár volt főnököm a Népszabadságot - mindig "átlapozom" az ebay-t. Van vagy húsz mentett keresésem, az egyik persze a SEAT 133. Soha semmi érdekes nem szokott lenni, illetve ami van (lásd az előző bejegyzésben említett amerikai gumiszőnyeg-garnitúra), arról hamar kiderül, hogy igazából nincs is (sorry but this item is currently unavailable).

Erre most február végén mi történik? Feltűnik három darab NOS (new old stock, azaz régi raktárkészletből megmaradt, használatlan) első lökhárító.

Ízlelgessük picit:

PARAGOLPES

DELANTERO

Van ennél szebb szóösszetétel a spanyolban? Revolución o muerte? No pasaran!

És az ára: 70 EUR. Még egyszer mondom: hetven euró. Huszonegyezer forint, kompletten, nem újrakrómozva, hanem újonnan! Elképesztő! Naná, hogy azonnal megy az üzenet egyrészt Piros-133 Lacinak, hogy nem szeretne-e egy ilyet, mert ugye ha ketten rendelünk egy csomagban, akkor 44 EUR a posta, külön-külön meg 36, szóval azért sokkal jobban megéri egyben. Másrészt meg a spanyol eladónak, hogy jól értjük-e, hogy tudja egyben küldeni és tényleg 44 EUR-e úgy.

A válasz minden kérdésre: igen!

Laci felesége másnap átutalja a pénzt a PayPallal összekötött bankkártyás számlámra, én pedig lecsapok két darabot és már fizetek is.

Az eladó február 24-én postára adja. Innentől izgulás, de a spanyol futárszolgálat nyomkövető szolgáltatásán folyamatosan értesülök a csomag hollétéről. Szépen halad Magyarország felé...

2017. március 2.

Ééééésssssss... a csomag megérkezik!

Zsírpapírba csomagolva, ahogy kell. Csak a szélét bontom fel, hogy - mielőtt leadom az 5*-os értékelést az ebay-en - meggyőződjem róla, hogy az áru sértetlen. Mit sértetlen? Kifogástalan! Gyönyörű! Egy magyarországi krómozás, hát mit mondjak, feléért? Harmadáért?

Innentől persze már semmit nem várok, csak a hétvégét, nyugodt 1-2 órát, amit Apósom garázsában tölthetek. És elérkezik ez a nap is...

2017. március 5.

Az autót pillanatok alatt megszabadítom a régi, kettévágott, bár kétségtelenül gyönyörűen újrakrómozott lökhárítójától.

És máris a finnországi roncsderbis FIAT 133-asokra emlékeztet :)

Na jó, picit azért jobb. De legyen SOKKAL jobb. Felszerelem hát a csodálatos új lökhárítót. A látvánnyal, ami elém tárul, egész egyszerűen nem lehet betelni:

Csak hát van egy kis gond. A rendszámtábla-tartónak szánt lyukak nem elöl, hanem alul vannak. Márpedig én biztos nem fogom átfúrni ezt a gyönyörű darabot. Némi meddő ötletelés után felslattyogok Apósomhoz a lakásba és megkérdezem, nincs-e véletlenül valami hajlított fémlemeze, L-alakú, mondjuk olyan, amilyenre polcokat szoktak szerelni. Milyen választ vár erre az ember egy nyugalmazott minisztériumi főtanácsostól, aki amúgy közgazdász doktor? Hát biztos nem azt, hogy "na várj egy kicsit"...

Éppen volt otthon egy kis zacskónyi ilyen L-alakú alumíniumidom a közeli Praktikerből. Hogy miért? Idézem: "a szőlőtőkéhez vettem". A szőlőtőkéhez... Megmondom őszintén, nem mentem bele abba, hogy miért kell ilyesmi egy szőlőtőkéhez, mert már önmagában az is egy külön bejegyzés, sőt egy külön, Apósomról szóló internetes oldal témája lehet, hogy mit keres a szőlőtőke egy budai társasház kertjében. Apósom vidéki "gyerek", egy kis nógrádi faluban született, a kisujjában van a növénytermesztés. Szinte bizonyosan neki van a legfinomabb paradicsoma a XI. kerületben. No meg szőlője. Meg hagymája. Meg uborkája. Meg paprikája.

Innen már minden ment, mint a karikacsapás, merthogy megfelelő csavarok is épp voltak otthon persze. A nagy mű elkészült - a gép forog (ezt még nem próbáltam, mert olyan ronda esőben, mint amilyen ma volt, nem állok ki vele a garázsból), az alkotó pihen (blogbejegyzést ír).

Új kormány és egyéb teendők

2016. december 22.

Ahogy közelgett az év vége, elhatároztam, hogy összeírom, mit kell még beszereznem a 133-as általam csak "sufnituning-restaurálásnak" csúfolt, többnyire házilagos felújításához.

A lista nem olyan borzasztó, ugyanakkor mégis vannak megoldhatatlannak tűnő feladatok benne.

1. A legfontosabb: a felniprobléma. Változatlanul ott tartunk, hogy vannak az 504Laci-féle bontott autóból származó felnijeim, de azokon ugye nincs ott a bűvös kitüremkedés a dísztárcsa felrakásához, az e célból beszerzett felújított Fiat 127 Mk1 felnik pedig csúnyán megbuktak a vizsgán és egy vastelepen végezték.

Hirdetek a Jófogáson, posztokat rakok fel különféle Facebook-csoportokba, de semmi. Jelentkezők vannak, de eddig nagyjából addig jutottunk, hogy "talán van valahol otthon 1-2 darab, majd megnézem". Érdekes, hogy ennyire ritkák lettek a sima 127-es lemezfelnik, miközben az összes 127-es Cromodorákon szaladgál. A gyári felnik mindenkinél a kukában landoltak?

2. A második legfontosabb: a kormányprobléma. Kérem szépen, ez megoldódott! Én is nehezen hiszem, de egyszer kaptam egy e-mailt Torjay Lacitól (az "ezen a blogon mindenki Laci" verseny egyik résztvevőjétől), hogy az ebay-en talált nekem egy olasz hirdetőnél egy egész jó állapotúnak tűnő Fiat 127 Mk1-es kormányt.

Kőkemény 15 EUR-ért hirdette egy Matteo nevű olasz srác, aki - mint kiderült - maga is egy szép 127-es tulajdonosa. A postaköltség több volt... (20 EUR). Azaz összességében, postával együtt majdnem kijött egy tízesből. Sok érte? Lehet. De nem volt más választásom, mert a gyári felnikkel együtt a gyári kormányok is kihaltak Magyarországról, hiába van minden 127-esben Abarth kormány. Gondolom, ezeket is kidobták, elásták vagy egy nagy zsákban elvitték valamelyik szeretetszolgálathoz adományként.

Na de ez itt most nem a kesergés helye, ugyanis megvan a kormány! November 19-én ütöttem le az ebay-en, miután Matteóval tisztáztuk a postázás és fizetés feltételeit és megállapította, hogy nagyon szép és ritka autóm van (Olaszországban szinte ismeretlen a 133-as!) :)

A csomag december 9-én érkezett meg, amit azonnal jeleztem is Matteónak, aki a következőt válaszolta:

Ciao Giorgio, sono contento che va tutto bene. OK, fammi sapere se va bene il volante sulla 133.

Hevenyészett fordításban, előbányászva 1990-es országos olasz nyelvi élőbeszéd verseny I. helyezésemet, perugiai ösztöndíjamat és olasz középfokú "C" nyelvvizsgámat, hátha 26 év alatt még nem évültek el: "Szia Gyuri! Örülök, hogy minden rendben. OK, majd tudasd légyszí, hogy jó-e a kormány a 133-ashoz".

Merthogy volt egy olyan félelmem, hogy nem lesz jó, azok után, hogy a Gyulától (ő véletlenül nem Laci, vagy csak nem tudunk róla?) kapott 126p (régi típusú Kispolski-) kormányt nem tudtam berakni az eltérő ricnik miatt. Ahogy a kocsihoz kapott (motortérnek látszó csomagtartóban talált) 850-eshez valót sem. Érdekes módon csak a volt tulajdonosnak visszaadott Abarth és a faceliftes Kispolski- (650E) kormány volt eddig jó bele.

Mivel az autó télidőben apósom garázsában pihen, ha nem is felbakolva, de eléggé leállítva (akkumulátor nélkül), kellett egy kis idő, míg foglalkozni tudtam a kormánycserével. Ez a nap végül december 22-én érkezett el. Polski-kormány ki, némi imádkozás... és... hopp, tökéletes hozzá a 127-es kormány, azaz a Volante!

Verba volant, volante manent - ahogy a művelt, latinul is tudó olasz mondja.

És hogy miért vagyok ennyire boldog ezzel a látszólag egyszerű és nem is kifejezetten 133-as kormánnyal? Hát ezért:

Sőt még inkább ezért:

No de nézzük, mik vannak még a teendők listáján. Hát, szerencsére nem sok minden, csak egy tétel:

3. A harmadik legfontosabb: a gumiszőnyeg. Egy magát szerényen - és talán joggal - Everything Fiatnak, illetve mrfiat.com-nak nevező amerikai (Atlanta, Georgia) ebay-es bolt hirdet ilyet évek óta kőkemény 50 dollárért, ami már önmagában sem kis pénz (én lazán 300-zal szoktam szorozni), de nem adtak meg hozzá postaköltséget - márpedig az USA-Magyarország viszonylatban horror szokott lenni.

Lacival, a másik felújítás alatti (általam 2013-ban majdnem megvett piros) 133-as tulajdonosával (aki nem 504Laci és nem is Torjay Laci, hanem egy harmadik Fiat/Seat-Laci) tervezzük a közös beszerzést, mert az övé is viseltes kissé, és ha két garnitúra jön egy csomagban, azaz kétfelé oszlik a szállítási költség, úgy azért már racionálisabb lehet. Szóval egyelőre ez még a jövő szava, de legalább van konkrét remény, beszerzési forrás, nem úgy, mint a 127-es felnik esetében, ahol sehol semmi.