Új lökhárító

2017. február 22.

Új rossz szokásom, hogy munkakezdés előtt - akár volt főnököm a Népszabadságot - mindig "átlapozom" az ebay-t. Van vagy húsz mentett keresésem, az egyik persze a SEAT 133. Soha semmi érdekes nem szokott lenni, illetve ami van (lásd az előző bejegyzésben említett amerikai gumiszőnyeg-garnitúra), arról hamar kiderül, hogy igazából nincs is (sorry but this item is currently unavailable).

Erre most február végén mi történik? Feltűnik három darab NOS (new old stock, azaz régi raktárkészletből megmaradt, használatlan) első lökhárító.

Ízlelgessük picit:

PARAGOLPES

DELANTERO

Van ennél szebb szóösszetétel a spanyolban? Revolución o muerte? No pasaran!

És az ára: 70 EUR. Még egyszer mondom: hetven euró. Huszonegyezer forint, kompletten, nem újrakrómozva, hanem újonnan! Elképesztő! Naná, hogy azonnal megy az üzenet egyrészt Piros-133 Lacinak, hogy nem szeretne-e egy ilyet, mert ugye ha ketten rendelünk egy csomagban, akkor 44 EUR a posta, külön-külön meg 36, szóval azért sokkal jobban megéri egyben. Másrészt meg a spanyol eladónak, hogy jól értjük-e, hogy tudja egyben küldeni és tényleg 44 EUR-e úgy.

A válasz minden kérdésre: igen!

Laci felesége másnap átutalja a pénzt a PayPallal összekötött bankkártyás számlámra, én pedig lecsapok két darabot és már fizetek is.

Az eladó február 24-én postára adja. Innentől izgulás, de a spanyol futárszolgálat nyomkövető szolgáltatásán folyamatosan értesülök a csomag hollétéről. Szépen halad Magyarország felé...

2017. március 2.

Ééééésssssss... a csomag megérkezik!

Zsírpapírba csomagolva, ahogy kell. Csak a szélét bontom fel, hogy - mielőtt leadom az 5*-os értékelést az ebay-en - meggyőződjem róla, hogy az áru sértetlen. Mit sértetlen? Kifogástalan! Gyönyörű! Egy magyarországi krómozás, hát mit mondjak, feléért? Harmadáért?

Innentől persze már semmit nem várok, csak a hétvégét, nyugodt 1-2 órát, amit Apósom garázsában tölthetek. És elérkezik ez a nap is...

2017. március 5.

Az autót pillanatok alatt megszabadítom a régi, kettévágott, bár kétségtelenül gyönyörűen újrakrómozott lökhárítójától.

És máris a finnországi roncsderbis FIAT 133-asokra emlékeztet :)

Na jó, picit azért jobb. De legyen SOKKAL jobb. Felszerelem hát a csodálatos új lökhárítót. A látvánnyal, ami elém tárul, egész egyszerűen nem lehet betelni:

Csak hát van egy kis gond. A rendszámtábla-tartónak szánt lyukak nem elöl, hanem alul vannak. Márpedig én biztos nem fogom átfúrni ezt a gyönyörű darabot. Némi meddő ötletelés után felslattyogok Apósomhoz a lakásba és megkérdezem, nincs-e véletlenül valami hajlított fémlemeze, L-alakú, mondjuk olyan, amilyenre polcokat szoktak szerelni. Milyen választ vár erre az ember egy nyugalmazott minisztériumi főtanácsostól, aki amúgy közgazdász doktor? Hát biztos nem azt, hogy "na várj egy kicsit"...

Éppen volt otthon egy kis zacskónyi ilyen L-alakú alumíniumidom a közeli Praktikerből. Hogy miért? Idézem: "a szőlőtőkéhez vettem". A szőlőtőkéhez... Megmondom őszintén, nem mentem bele abba, hogy miért kell ilyesmi egy szőlőtőkéhez, mert már önmagában az is egy külön bejegyzés, sőt egy külön, Apósomról szóló internetes oldal témája lehet, hogy mit keres a szőlőtőke egy budai társasház kertjében. Apósom vidéki "gyerek", egy kis nógrádi faluban született, a kisujjában van a növénytermesztés. Szinte bizonyosan neki van a legfinomabb paradicsoma a XI. kerületben. No meg szőlője. Meg hagymája. Meg uborkája. Meg paprikája.

Innen már minden ment, mint a karikacsapás, merthogy megfelelő csavarok is épp voltak otthon persze. A nagy mű elkészült - a gép forog (ezt még nem próbáltam, mert olyan ronda esőben, mint amilyen ma volt, nem állok ki vele a garázsból), az alkotó pihen (blogbejegyzést ír).

Új kormány és egyéb teendők

2016. december 22.

Ahogy közelgett az év vége, elhatároztam, hogy összeírom, mit kell még beszereznem a 133-as általam csak "sufnituning-restaurálásnak" csúfolt, többnyire házilagos felújításához.

A lista nem olyan borzasztó, ugyanakkor mégis vannak megoldhatatlannak tűnő feladatok benne.

1. A legfontosabb: a felniprobléma. Változatlanul ott tartunk, hogy vannak az 504Laci-féle bontott autóból származó felnijeim, de azokon ugye nincs ott a bűvös kitüremkedés a dísztárcsa felrakásához, az e célból beszerzett felújított Fiat 127 Mk1 felnik pedig csúnyán megbuktak a vizsgán és egy vastelepen végezték.

Hirdetek a Jófogáson, posztokat rakok fel különféle Facebook-csoportokba, de semmi. Jelentkezők vannak, de eddig nagyjából addig jutottunk, hogy "talán van valahol otthon 1-2 darab, majd megnézem". Érdekes, hogy ennyire ritkák lettek a sima 127-es lemezfelnik, miközben az összes 127-es Cromodorákon szaladgál. A gyári felnik mindenkinél a kukában landoltak?

2. A második legfontosabb: a kormányprobléma. Kérem szépen, ez megoldódott! Én is nehezen hiszem, de egyszer kaptam egy e-mailt Torjay Lacitól (az "ezen a blogon mindenki Laci" verseny egyik résztvevőjétől), hogy az ebay-en talált nekem egy olasz hirdetőnél egy egész jó állapotúnak tűnő Fiat 127 Mk1-es kormányt.

Kőkemény 15 EUR-ért hirdette egy Matteo nevű olasz srác, aki - mint kiderült - maga is egy szép 127-es tulajdonosa. A postaköltség több volt... (20 EUR). Azaz összességében, postával együtt majdnem kijött egy tízesből. Sok érte? Lehet. De nem volt más választásom, mert a gyári felnikkel együtt a gyári kormányok is kihaltak Magyarországról, hiába van minden 127-esben Abarth kormány. Gondolom, ezeket is kidobták, elásták vagy egy nagy zsákban elvitték valamelyik szeretetszolgálathoz adományként.

Na de ez itt most nem a kesergés helye, ugyanis megvan a kormány! November 19-én ütöttem le az ebay-en, miután Matteóval tisztáztuk a postázás és fizetés feltételeit és megállapította, hogy nagyon szép és ritka autóm van (Olaszországban szinte ismeretlen a 133-as!) :)

A csomag december 9-én érkezett meg, amit azonnal jeleztem is Matteónak, aki a következőt válaszolta:

Ciao Giorgio, sono contento che va tutto bene. OK, fammi sapere se va bene il volante sulla 133.

Hevenyészett fordításban, előbányászva 1990-es országos olasz nyelvi élőbeszéd verseny I. helyezésemet, perugiai ösztöndíjamat és olasz középfokú "C" nyelvvizsgámat, hátha 26 év alatt még nem évültek el: "Szia Gyuri! Örülök, hogy minden rendben. OK, majd tudasd légyszí, hogy jó-e a kormány a 133-ashoz".

Merthogy volt egy olyan félelmem, hogy nem lesz jó, azok után, hogy a Gyulától (ő véletlenül nem Laci, vagy csak nem tudunk róla?) kapott 126p (régi típusú Kispolski-) kormányt nem tudtam berakni az eltérő ricnik miatt. Ahogy a kocsihoz kapott (motortérnek látszó csomagtartóban talált) 850-eshez valót sem. Érdekes módon csak a volt tulajdonosnak visszaadott Abarth és a faceliftes Kispolski- (650E) kormány volt eddig jó bele.

Mivel az autó télidőben apósom garázsában pihen, ha nem is felbakolva, de eléggé leállítva (akkumulátor nélkül), kellett egy kis idő, míg foglalkozni tudtam a kormánycserével. Ez a nap végül december 22-én érkezett el. Polski-kormány ki, némi imádkozás... és... hopp, tökéletes hozzá a 127-es kormány, azaz a Volante!

Verba volant, volante manent - ahogy a művelt, latinul is tudó olasz mondja.

És hogy miért vagyok ennyire boldog ezzel a látszólag egyszerű és nem is kifejezetten 133-as kormánnyal? Hát ezért:

Sőt még inkább ezért:

No de nézzük, mik vannak még a teendők listáján. Hát, szerencsére nem sok minden, csak egy tétel:

3. A harmadik legfontosabb: a gumiszőnyeg. Egy magát szerényen - és talán joggal - Everything Fiatnak, illetve mrfiat.com-nak nevező amerikai (Atlanta, Georgia) ebay-es bolt hirdet ilyet évek óta kőkemény 50 dollárért, ami már önmagában sem kis pénz (én lazán 300-zal szoktam szorozni), de nem adtak meg hozzá postaköltséget - márpedig az USA-Magyarország viszonylatban horror szokott lenni.

Lacival, a másik felújítás alatti (általam 2013-ban majdnem megvett piros) 133-as tulajdonosával (aki nem 504Laci és nem is Torjay Laci, hanem egy harmadik Fiat/Seat-Laci) tervezzük a közös beszerzést, mert az övé is viseltes kissé, és ha két garnitúra jön egy csomagban, azaz kétfelé oszlik a szállítási költség, úgy azért már racionálisabb lehet. Szóval egyelőre ez még a jövő szava, de legalább van konkrét remény, beszerzési forrás, nem úgy, mint a 127-es felnik esetében, ahol sehol semmi.

Színválaszték - UPDATE

Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam a FIAT / SEAT 133-as színválasztékával, próbálva kitalálni, hányféle színben forgalmazhatták az autót annak idején Európa különböző országaiban.

Úgy tűnik, a rejtély megoldódik, ugyanis a napokban az ebay-en ráakadtam egy korabeli(nek) és gyári(nak) tűnő brosúrára, amely kifejezetten a FIAT-ok színválasztékával foglalkozik.

Ez így néz ki:

Sajnos a fotó kissé elmosódott, de annyi jól kivehető azért belőle, hogy mindössze három színben volt kapható a 133-as - legalábbis azon európai piacokon, ahol FIAT márkajelzéssel forgalmazták (pl. Ausztria, Németország, Hollandia - csak az ismertebbeket említve):

• 190 Rot, azaz piros (olasz neve simán "rosso")

• 246 Tuff...gelb (sajnos a közepe nem olvasható), azaz a mi "giallo tufo"-nk, magyarul mondjuk tufasárga
  UPDATE: blogunk egyik kedves olvasója segített: 246 Tuffsteingelb!

• 328 Grün, azaz zöld (olaszul "verde muschio", tehát szó szerint mohazöld)

Persze ez így túl egyszerű lenne. Épp ma érkezett ugyanis Spanyolországból egy osztrák (!) prospektus (FIAT SEAT 133).

Ebben viszont szerepel egy kék(nek látszó) autó is, a Mehr Sicherheit (Még több biztonság), EuroNCAP-n edződött mai autós szemmel elég vicces címet viselő fejezetben.

Ezek szerint volt tufasárga (mint az enyém), piros (mint Lacié), valamint mohazöld és ... minden bizonnyal sötétkék és fehér is.

Kerékcsere, amiből a végén gumicsere lett

2016. június 18.

Megérkeztek az új gumik, irány az Allee bevásárlóközpontban lévő kedvenc gumisom, ahol olyan szakember dolgozik, akinek szívügye az autó. És ez volt a szerencsém.

A kocsi pillanatok alatt a levegőbe emelkedett és lekerültek a kerekek, így volt alkalmam meggyőződni a futómű mondhatni újszerű állapotáról.

Íme a hátsó traktus - egy faék egyszerűségével :)

És a betegeskedő, pontosabban gyógyulni csak lassan óhajtó első (lekopogom, egyre jobb egyébként).

No és ekkor jött a kellemetlen meglepetés. A felújítottként megvásárolt 4 db. gyári Fiat 127 (Mk1) lemezfelnim olyan borzalmas állapotban volt, hogy a gumis szakember nem tudta vállalni a felelősséget a felszereléséért. Azt mondta, csak akkor vállalja, ha garantálom, hogy az autót nem fogom használni, csak nézegetem. Hát többnyire valóban csak nézegetem, de ha már megvan, szeretném (és szeretem) használni is. Helyenként országúton is, bár egyelőre csak kisebb távokon, lásd pl. a már említett biatorbágyi kiruccanást.

Úgyhogy a régi, Lacitól vett (bontott autóról származó) felnikre mentek fel az új gumik (meg hát a tömlő is), és most fel van adva a lecke: álljak át tömlőt nem igénylő Panda-felnire és mondjak le örökre a króm dísztárcsákról, vagy próbáljak normális állapotú, rendeltetésszerű használatra alkalmas, eredeti 127-es felniket szerezni. Egyelőre utóbbi megoldást szeretném választani, egyre múló reménnyel, de könnyen lehet, hogy előbbi lesz a vége.

Oldtimer Premier - Biatorbágy, 2016. április 23.

2016. április 23.

Biatorbágyon, a Premier Outlet parkolójában idén is megrendezték a nagy sikerű Oldtimer Premier rendezvényt, amelyre - először - én is kimentem a kis Fiat/Seattal.

Az oda vezető út, hála az 504Laci által beépített új motornak, problémamentes, sőt kifejezetten kellemes volt. A "kiállítás" egyetlen Fiat 127-ese mellé sikerült leparkolnom, közel az alfásokhoz és egy nagyon szép, Zagato-építésű Maserati kabrióhoz (azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy veterán SEAT egyáltalán nem volt kint, így az olasz "vérvonalat" próbáltam erősíteni).

Mint a képen látható, egy aprócska "fejlesztésre" azért sor került a legutóbbi fotók óta: felkerültek az immár nem füstszínű, hanem valóban átlátszó első indexburák. Sajnos nem tudtam spanyol eredetikhez hozzájutni, a német ebay-en sikerült a beszerzés, borzasztó drágán. Olasz gyártmányok.

Az autót csak mérsékelt érdeklődés fogadta Biatorbágyon az OT-s autócsodák gyűrűjében, ami nem csoda, hiszen a kiállított autók túlnyomó része más dimenziót képviselt. Ezt a másik dimenziót leginkább az alábbi, a helyszínen készített képpel tudnám illusztrálni. Alighanem ennek a Mercinek még a visszapillantó tükre is nagyobb (anyagi) értéket képvisel, mint az én kis 133-asom - természetesen az eszmei (és főleg "előszereteti") érték már azért jobban összevethető.

Mégis volt értelme a részvételnek, mivel sikerült végre személyesen is találkoznom azzal a (másik) Lacival, aki a 2013 januárjában nem megvásárolt (másik, piros) 133-ast vette meg és újította fel. Sajnos nem hozta ki az autót, mivel még nem volt meg a műszaki vizsgája, így a két kocsi közös fotózása még várat magára.

Ezen, valamint a következő képen jól látható, hogy a 133-as nem Kispolski. A most következő fotón egyébként 504Laci Fiat 126 Bambino típusjelzésű autója látható, amelynek a hátulja az eredeti Goggomobil-erőforrás helyett már egy Steyr-Puch motort rejt.

Lacival is sikerült összefutnunk és pár szót váltanunk, sőt - hogy teljes legyen azok köre, akik eddig a segítségemre voltak a 133-as felújításában - az Alfarium restauráló műhely tulajdonosai, Alex és Péter is kint voltak. Alex egy Alfa 6-ossal, amelyet sajnos nem tudtam lefényképezni, mert addigra természetesen lemerült a telefonom, Péter pedig vajon mi mással is érkezhetett volna, mint a csodálatos Montreallal.

A rendezvény összességében nagyon érdekes volt, rengeteg igazán szép és különleges autót hoztak ki a tulajdonosok és restaurálók. Domináltak a német típusok, nagyon sok BMW és Mercedes volt kint, de az elfeledett angol márkák kedvelői is találtak kedvükre valót a parkoló szélén szerényen meghúzódó Austin Allegrótól az enyhén pinceszagú, múzeumi raktárból kimentett Triumphon keresztül a Mr. Bean-jelenetekből ismert háromkerekű Reliant Robinig, sőt - személyes kedvencemként - egy Nissan Cherry is érkezett, mindössze 30-valahányezer kilométerrel, valódi gyári állapotban.

Kevesen tudják, de a Cherry európai változata (Cherry Europe) azonos az Alfa Arnával - a két gyártó közötti együttműködést nem a világ legnagyobb autóipari sikertörténetei között tartják számon. A rossz nyelvek szerint, bár az eredeti cél az olasz dizájn és a japán megbízhatóság ötvözése lett volna, de picit mintha fordítva sült volna el a dolog. Több közös Alfa-Nissan projekt nem volt azóta sem.

Szóval, kellemes névnapi program volt György-nap "elő-délelőttjén", a hazaút viszont már nem volt felhőtlen, ugyanis a Budaörsi úton mindkét jobb oldali dísztárcsám leesett, ráadásul az egyiket nem is találtam meg, miután megálltam és elkezdtem keresni. Sajnos a melegben elengedett a kétoldalú ragasztószalag, így megerősödött bennem az elhatározás a kerékcsere iránt. (Szerencsére már megvan az a garnitúra 127-es lemezfelnim, amelyen gyárilag rajta vannak azok a kis kidudorodások, amelyekre rá lehet pattintani a krómkupakokat.)

De hogy legyen a nap végére némi öröm az ürömben: hosszas keresés után délután megtaláltam az út szélén a hiányzó, negyedik dísztárcsát. Sajnos valószínűleg áthajtottak rajta, mert a széle - mint fent látható - kicsit benyomódott, de valaki (talán egy arra sétáló gyalogos vagy egy kerékpáros) volt olyan kedves, hogy megállt és félrerakta nekem. Ezúton is nagyon szépen köszönöm!

Cikk az Origo.hu-n!

Miközben a 133-as Apósom kis garázsában (amelybe korábban az I-es Golfom alig fért be, mai autóval pedig próbálkozni sem érdemes) alussza az igazak álmát, az origo.hu-ra felkerült a Retromobilban tavaly megjelent teljes cikk, gyönyörű fotókkal:

Ilyen állat márpedig nincs - Fiat 133 teszt

Bye-bye, beteg hajtáslánc!

Akkor most zengjünk ódát 504Laciról.

Amit eddig tudunk róla:
- mindent tud az öreg autókról, a lelkivilágukat is beleértve
- amit mégsem tudna, az nincs
- volt egy osztrák Fiat 133L-je, amelyet elbontott
- ennek megfelelően bármire eddig szükségem volt, az tőle meglett

Az ő bontott autójából származik a műszerfal, az általam sárgára festett 133L hátfal, a kerekek, a hátsó lámpák. Ő segített ki szívatóbovdennel is.

És őt hívtam fel, amikor Alex (Alfarium) azt mondta, hogy lóg a főtengely, a gyengélkedő váltót meg alighanem többe kerülne szétszedni, felújítani és újra összerakni, mint szerezni egy újat...

Tavaly szeptemberben állapodtunk meg abban, hogy az eredetileg a Németországból származó Fiat 126 Bambinójába szánt, kb. hatvanezret futott bontott 133-as (850-es) motort a kuplunggal és váltóval kompletten a rendelkezésemre bocsátja. Sőt - amint lesz rá ideje, be is szereli nekem.

Innentől vagy én halogattam (nincs pénz), vagy Laci nem ért rá (nincs idő). De ez év júniusára végre minden összeállt. Laci jelentkezett, hogy előbányászta a motort...

A blokkban bizony ott a korabeli SEAT logó - ez valódi SEAT 850-es motor, nem "sima" FIAT:

Most már rajtam volt a sor - mikor tudom kivinni hozzá az autót Budafokra. Június 27-én került erre sor. Kidöcögtem, közben fortyogott a hűtővíz rendesen. De kiértem valahogy.

Beálltam a kertbe a Bambino mögé (amely külön megérdemelne egy blogjegyzést, ugyanis ez egy eredetileg Goggomobil motorral szerelt Fiat 126-os - youtube-ra feltöltött videó itt), megbeszéltük Lacival a részleteket és ott hagytam a kiskocsit.

Hamarosan kikerült helyéről a régi, erőtlenül pöfögő motor...

...és a melegedési probléma okára is fény derült:

Laci ezt hamarosan orvosolta:

Most már tényleg jöhetett a gyönyörűen előkészített, esztétikailag is újszerű bontott motor:

Csak hát Laci nem hagyhatta szó nélkül a többi "csúfságot" sem...

Ilyen volt...

...ilyen lett...

...és most már így néz ki alulról az autó:

És - hab a tortán - Laci egy biztosítékot is kicserélt, úgyhogy bizonyos dolgok újra működnek, pl. ismét van ablaktörlőm.

Minden tekintetben megújult tehát a 133-as, amelyet Laci hozott vissza Apósomhoz. Közben Budaörs felé picit komolyabban is megjáratta: a sebességhatárt (és mérési hibahatárt) súroló tempót is jól viselte az autó.

Mindezek után minden korábbinál nagyobb örömmel várjuk a következő szezon találkozóit.